Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS A megtermelt javak cseréjének, illetve a csere feltételeinek és következményeinek vizsgálata az utóbbi három évtized során a magyar néprajz egyik központi problémájává vált.

1 Ez több tényező együttes hatásának eredménye. Részben abból ered, hogy a termékcsere mozzanatainál hangsúlyosabb figyelmet kaptak a termelés ökológiai és gazdasági színterei, a kiegyenlítődés feltételei és lehetőségei: vagyis a néprajz az életmód centrális probU' ái mentén igyekezett a kérdéskör belsejébe hatolni, figyelembe véve a gazdaságtörténet, a közgazdaságtan és a gazdasági földrajz újabb eredményeit.

2 Másrészt abból, hogy a hagyományos árucsere-kutatás hangsúlyai az árucsere alkalmainak leírásától fokozatosan eltolódtak - a javak cseréjétől elválaszthatatlan - kulturális érintkezés, „migráció", átadás-átvétel kérdései, vagyis a vándorlás és a csere gazdasági megnyilvánulásaitól el nem vonatkoztatható szociális és folklorisztikai tanulságok irányába. Valójában a néprajz igyekezett az árucsere jelenségszintjéről annak mélyebb, tartalmi kérdései felé haladni.

3 A vizsgálatok irányának kijelölésében és az információk értékelésében határozottan megérintette a magyar néprajzot a kulturális, ill. szociálantropológia, amely az árucsere egész problémakörét és tartalmát erőteljesen gazdagította.

4 Végül, de nem utolsósorban az árucsere kutatása azért is előtérbe került, mert a különböző módon és eltérő fokon szerveződött csoportok körülhatárolása a hagyományos módszerekkel egyre nehezebben megoldhatónak tűnt, s mind nagyobb figyelmet kapott a - kisebb-nagyobb - közösségek termelésben, specializálódásuk révén a táji munkamegosztásban elfoglalt helye, az e vonatkozásban megragadható alkalmazkodás, valamint a kapcsolatok rendszere, a történeti és néprajzi táj fogalma és körülhatárolása, s mindenekelőtt persze mindezek hatása a különböző műveltségi csoportok szerveződésére és formálódására, valamint azok táji-kulturális kapcsolataira.

5 A fentiek érintőleges számbavételével is nyugodtan állíthatjuk, hogy a javak cseréjének ma már valóban „könyvtárnyi" irodalma van, amely - az egyéb információkkal együtt - sok tekintetben megkönnyíti e kérdéskör vizsgálatát, számos vonatkozásban azonban nehezíti az egyes részletek valódi kibontását, ill. a szintézis elkészítését. 1. A témakör kutatástörténetéről és irodalmáról összegezően: Dankó Imre 1979.; Vö. még: Kós Károly 1972. 9-51.; Sárkány Mihály 1976-78. 18-30.; Sárkány Mihály 1978. 197-216. 2. Á teljesség igénye nélkül: Andrásfalvy Bertalan 1982. 66-71.; Bácskai Vera-Nagy Lajos 1978. 217-230.; Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984.; Kovács Csaba 1971. 205-242.; Enyedi György 1965. ; Lásd még: Tóth Tibor (szerk.) 1980. kötet tanulmányait, valamint Dankó Imre 1979. és Eke Pálné 1986. bibliográfiai adatait. 3. E vonatkozásban mindenekelőtt Gunda Béla tanulmányai az irányadók, amelyek felsorolása - terjedelmi okok miatt - lehetetlen. Csupán az említés szintjén: Gunda Béla 1940. 170-174. Gunda Béla 1942. 205-226. ; Gunda Béla 1954. 76-86. stb. A folklorisztikai kutatások sorából főleg Ujváry Zoltán tanulmányait kell említenem. A teljesség igénye nélkül: Ujváry Zoltán 1986. 29-38.; Ujváry folklorisztikai kutatásainak homlokterében áll a migráció, kolonizáció, ül. a kulturális érintkezés, átadás-átvétel kérdéskomplexuma. A cserével kapcsolatos etnoszociális hatásokról újabban Dankó Imre írt több tanulmányt. Pl. Dankó Imre 1980. 155-190 A gazdasági szakosodás és a táji kapcsolatok szempontjából a legújabb irodalomban mintaszerű: Paládi-Kovács Attila 1988. 157-194. 4. Vö. Sárkány Mihály 1970. 243-257.; Sárkány Mihály 1976-78. 18-30. ; Sárkány Mihály 1978 197-216; Földes László 191 A. 483-^94. ; Földes László 1976. 343-351. 5. Ugyancsak a teljesség igénye nélkül: Andrásfalvy Bertalan 1977'.; Andrásfalvy Bertalan 1978. Andrásfalvy Bertalan 1980.; Gunda Béla 1963.; Gunda Béla 1980.; Hofer Tamás 1980.; Tóti Tibor 1980. 229-244. ; Nádasi Éva 1980.; Paládi-Kovács Attila 1984. 61-73.; Viga Gyula 1983 113-121.; Viga Gyula 1984. 241-248.; Viga Gyula 1986.; Viga Gyula 1987.206-218.; Vö. még Faragó Tamás 1984.