Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
ban a felvidéki vándor meszesek, sonkolyosok és kaszaárusok is. 180 A köszörűkövek közül leghíresebbek voltak az Árva megyeiek, a 19. század végén csak Bjelipotokon évi 80 000 darabot faragtak belőlük. Emellett Nógrád megyéből (Borosznak) és a Börzsöny hegységből is vittek köszörűkövet az Alföld irányába. 181 Az utóbbit néha borért cserélték el Gyöngyös környékén. 182 A legnagyobb volumenű forgalom a különböző minőségű építőkövekkel zajlott. Ennek gyökerei néprajzi módszerekkel aligha vizsgálhatók, de az Alföld egyházi és világi építményei kétségtelenné teszik, hogy a Felföld építőköve a középkor folyamán is utat talált a sík vidékre. A 18-19. században szinte valamennyi felvidéki megyében sajátos központjai mutathatók ki a kőbányászatnak, amelyekhez általában a kőfaragás - különböző igényű - munkája is társult. Az északi megyék közül Árva kőbányászatáról és -faragásáról vannak adataink, melynek a 18. századra nyúlnak vissza a hagyományai, Alsókubin környékén. Az árvái követ tutajon szállították Buda és Pest nagy építkezéseihez, de a templomok faragott padlóköveivel, asztallapokkal, sírkövekkel is kereskedtek a Vág-völgyön, a Garam-völgyön, a Szepességben, Sáros, Abaúj, Zemplén és Gömör megyékben, elhordták a Kárpátaljára, a Felső-Tiszántúlra, s valószínűleg a Dunántúl és a Magyar-alföld felé is. 183 A főváros nagy építkezéseihez - a Duna-kanyar hegyei és a Piliss mellett - a Börzsöny vidéke szolgáltatott kőanyagot. 184 A Börzsöny bányái közül Nagyoroszi, Ipolydamásd, Márianosztra, Szokolya, Zebegény, Nagymaros, Csák-hegy (Szob és Márianosztra határán) (27. kép), valamint Szob, Perőcsény, Parassapuszta (Szurdok) és Nógrádverőce kőfejtői voltak a legjelentősebbek, ám megfigyelhető ezen a tájon a Gerecse nagy központjainak (Piszke, Süttő) hatása, valamint Romhány kőfaragóié, akik sírkövekkel és kapuoszlopokkal látták el a Börzsöny-vidék falvait. Ez utóbbiak érkeztek Borfő, Dunabogdány és Szendehely faragóitól is. 185 Romhány jó minőségű kövéből faragott sírkövekkel távoli tájakra is elszekereztek a paraszt kőfaragók. 186 A Mátra vidékén Gyöngyös, Gyöngyössolymos és Abasár, a Bükk zónájában pedig Demjén, Sirok, Egerszólát, Eger, ill. Felsőtárkány, Szomolya, Noszvaj, Kacs, Sály, Bogács, Kisgyőr, valamint Nagyvisnyó és Mályinka nem csupán a kőbányászás, hanem a faragás központjai is voltak (28. kép). A vulkáni tufa és a homokkő mellett kiemelkedő jelentőségű volt Nagyvisnyó, Felsőtárkány és Kisgyőr agyagpalája, amellyel évszázadokon át jelentős kereskedés folyt Pestig és Pozsonyig. 187 Torna megyében Zsarnó és Görgő, Gömörben az Aggteleki-karsztvidék kőbányái voltak jelentősek, az utóbbiak adták a követ Dél-Gömör kisnemesi falvainak építkezéséhez. 188 Abaúj és Zemplén megyéket a Zempléni-hegység területén általánosnak mondható riolittufa bányászata látta el építőanyaggal. A kőfejtők megnyitása lényegében előfeltétele volt a várak, uradalmi központok és mezővárosok építésének. Abaújszántó, Tokaj és környéke, Tarcal, Tállyaés Bodrogkeresztúr köve nagy mennyiségben jutott a Taktaközbe, a Magyar-alföldre és a Bodrogközbe. 189 „A Zempléni-hegység energikusabb pontjain létesített bányák - a 180. Balassa Iván 1964. 139-140.; Paládi-Kovács Attila 1979. 208-210. 181. Kovács Gyula 1898. 25.; Zólyomi József 1984. 287.; Mocsáry Antal 1826. I. 99-100. 182. Hála József 1987. 115. 183. Povala, Gabriel-Prikryl, V. Eubomír 1968. 113-115. 184. Magda Pál 1819. 261.;Janco, Stefan 1971. 152.; Hála József 1987. 110. 185. Hála József 1981. 110-115. 186. Mocsáry Antal 1826. I. 351.; Hála József 1987. 112-113. 187. Összegzőén: Bakó Ferenc 1969. 439. skk.; Cseri Miklós 1986. 219-220.; Szomolya kőmunkáiról: Viga Gyula 1985. ; A Bükk-vidék kővel való kereskedéséről részletesen: Viga Gyula 1986. 54-63. 188. Cseri Miklós 1986. 220-221. 189. Frisnyák Sándor 1985. 98.; Cseri Miklós 1986. 221.
