Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

szen be", majd Barka településéről külön is megemlíti, hogy „Határa hegyes kősziklás, s nem igen termékeny; rengeteg erdejéből sok tálat, kanalat, s más faeszközt készít."

86 A Hernád-völgyön Gönc mezőváros faiparáról vannak szórványos adataink, s természetesen sokkal jelentősebb a Zempléni-hegység közigazgatásilag Abaúj megyéhez tartozó részének famunkája, melynek termékeivel a Hernád-völgy felé is kereskedett a zempléni nép. A Zempléni-hegység kiterjedt erdőségére települt fafeldolgozó ipar jellemzőit Frisnyák Sándor így összegzi: „Az elsődlegesen megmunkált fa Tokaj-Hegyalja és a Meződűlő falvaiban és mezővárosaiban további feldolgozásra került (egy részét a rönk- és gömbfával együtt a Bodrog és a Tisza vízi útján a belső-alföldi tájakra szállították). A másodlagos faipar telephelyei specializálódtak: pl. Göncön és Erdőbényén a hordó- és kádkészítés, Tokajban a bárka-, csónak- és szekérgyártás, Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen a bútorgyártás, a szőlőművelő falvakban a karóhasítás stb. volt jellegadó faipari ágazat."

87 Már a 18. században számos település szolgálatai közé tartozott, hogy szőlőkarókat adtak földesuraik számára. Tokaj-Hegyalja 1614. évi szőlőrendtartása megszabta a forgalomba hozható szőlőkarók méretét, minőségét és árát.

88 A hegyközi Hutákban, Kovácsvágáson, Pusztafaluban és Pálházán eladásra is faragtak különböző mezőgazdasági szerszámokat és kendermegmunkáló eszközöket. A hutai faragók fő készítményei a 19-20. században talpfák, szőlőkarók, hordódongák, keréktalpak, küllők és zsindely voltak. A faáruk legfőbb felvevője Tokaj-Hegyalja népessége volt, de eljártak termékeikkel a Bodrogközbe is.

89 A famunkák típusairól és éves ritmusáról Petercsák Tivadar így fogalmaz: „Tavaszszal a szőlőkaró volt keresett. Kádároknak és kerékgyártóknak adták el a durván megfaragott dongákat, keréktalpat, küllőket. Főleg a Hutákban faragtak eladásra. Középhuta lakosai ablakrámákat vittek eladni Nyíregyházára, Debrecenbe, Nagyváradra, de szekerekkel hordtak villákat, gereblyéket is. Tilót, szövőszéket (szátfa), orsót, guzsalyt, fakanalat, szakajtót is faragtak, de szórólapát és fakeretes gyertyás lámpás is készült."

90 A fentebb említetteken kívül eladásra is termelő fa háziiparról vannak adatok Mogyoróska, Regéc, Baskó, ill. Füzér és Telkibánya településeiről.

91 Amíg az előbbiek fa86. Fényes Elek 1847. 279.; Fényes Elek 1851.1. 92. 87. Frisnyák Sándor 1985. 102-104. 88. Petercsák Tivadar 1986. 234. 89. Petercsák Tivadar 1981a. 53.; Petercsák Tivadar 1982. 390-391.; Nagy Géza 1983. 141-142. 90. Petercsák Tivadar 1981a. 56. 91. Petercsák Tivadar 1982. 390. 18. kép. Dongás faedények a hatvani vásárban (Bene Zsuzsanna felv. 1960. NM.)