Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
Nem célom ezen a helyen, hogy az eltérő természeti adottságokból eredő primitív csere etnológiai mozzanatait vázoljam, 6 ezért csupán a neolitikum kontinentális méretű obszidiánkereskedelmére utalok, amely jelzi, hogy az alacsonyabb fokon szervezett civilizáció sem nélkülözi a természeti javak cseréjét. 7 A táji és társadalmi munkamegosztás kérdéseiről másutt részletesebben szólok, így a témakör tárgyalásánál az eltérő adottságú vidékek különböző természeti javaival, valamint az azok feldolgozásával nyert készítményekkel való kereskedelmet olyan evidenciaként kezelem, amelyet a középkori és újkori gazdaságtörténet számtalan adata hitelesít a paraszti társadalom vonatkozásában - túl az etnológiai és recens néprajzi példákon. Éppen ezért - ahol lehetséges - nem is az árucsere mozzanatait állítom vizsgálataim középpontjába, hanem azt, hogy az egyes természeti anyagokat, nyersanyagokat, produktumokat milyen okok indítják útra a lelőhelyükről, ill. készítési helyükről, s a velük zajló kereskedés miként befolyásolja a kibocsátó, értékesítő népcsoport, s miként a befogadók, a felvevők gazdaságát és műveltségét. Ugyanakkor nem tekinthetünk el az árucsere sajátos intézményrendszerének megnyilvánulásaitól, a társadalmi korrelációktól sem, mert vizsgálataim egésze azt sugallja, hogy Európa e térségében is erőteljes kapcsolatrendszer szolgálja a tájak közötti csere és sajátos kiegyenlítődés folyamatait, melynek eredményeként már a feudalizmus századaiban sem jelentkeznek tartós hiányként azok az anyagok, eszközök, amelyek a jobbágy-paraszti üzemek folyamatos működését garantálják. Más kérdés természetesen, hogy a különböző tájak üzemszervezete e vonatkozásban jelentős különbségeket mutat, amelyek valójában a paraszti gazdálkodás leghaladottabb korszakában sem egységesülnek. Jelen fejezet adatgazdagságát, a népélet benne tárgyalt „sokféleségét" az fogja össze, hogy a különféle, a természetben talált anyagok kiélésének formáit, s az egyes anyagoknak, ill. azok - különböző szintű - feldolgozásával nyert produktumok hagyományos árucserében elfoglalt helyét, szerepét taglalja. Vagyis az alkalmazkodásnak az emberi tevékenységben megnyilvánuló formáit, a társadalmi munkamegosztás, ill. a kézműves technológia különböző fokán. FA ÉS FATERMÉKEK Kereskedés a fával A fával való kereskedelem markánsan példázza a Felvidék, az Északi-középhegység és a Magyar-alföld közötti tradicionális árucsere - máshol is vázolt - hármas rendjét. A fában szegény Alföld egyaránt igényelte a lombos erdők zónája és a fenyőövezet fáját, míg a lombos erdő zónája fát adott az Alföldre, s behozatalra szorult fenyőből és fenyőfa-készítményekből. Ily módon az Északi-középhegységen mintegy „átfolyt" a felső erdővidék fája, az itt élő népesség olykor - saját fájával együtt - közvetítette is azt az Alföld felé. Természetesen a valóságban ennél differenciáltabb a kép, de nem vitatható, hogy míg a fenyőerdő-lombos erdő határa etnikus és műveltségi határral is egybeesik , a bükk és a tölgy természetes határa már nem jelent ilyen markáns választóvonalat, bár a településtörténet korai szakaszában ez még határozottan kitapintható volt: a vegyes tölgyes lombos erdők határa nagyjából a magyarság ősi szállásterületének hatá6. Sárkány Mihály 1970. 243-257. ; Sárkány Mihály 1976-78. 18-30.; Földes László 191 A. 483. 493.; Földes László 1976. 343-351. 7. T. Bíró Katalin 1981. 194-205.
