Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VII. EGYÉB UTAZÁSI CÉLOK ÉS VONZÁSKÖRZETEK

98. kép. Rimóci búcsú 1913-ban (Farkas Pál felv. NM.) templombúcsúi mellett, amelyek általában csak kis körből, s a rokonságból vonzottak látogatókat, elsősorban a jeles, kiemelt fontosságú búcsújáró helyek népmozgalmára kell utalnunk (98. kép). E témakörben is a táji kapcsolatok sajátos térszerkezete látszik kirajzolódni, ennek felvázolására azonban nem vállalkozhatom. A vizsgált zónában a legtöbb embert Vác, Szentkereszt, Esztergom, különösen Mátraverebély-Szentkút, Máriabesnyő, Máriaremete, Selmecbánya, Márianosztra, Sasvár, Hasznos, Eger, Gyöngyös, Jászberény, Debrő, Szelmenc, Kisrát, Nagyrát, Óbást, Battyán, Monok, Máriapócs búcsúi, tehát a Mária-kultusz helyszínei vonzották.

20 Nyugatról kelet felé haladva változik a fenti sorrend jelentősége, ám Mátraverebély-Szentkút, valamint Máriapócs vonzáskörzete messze meghaladja az előzőeket, mellettük - különösen szembetűnő ez pl. a nógrádi németségnél - rendkívül nagy volt Máriazell vonzása. Pl. Szendehelyen (Nógrád m.) azt tartják, hogy oda mindenkinek el kell jutnia egyszer életében.

21 Mint jeleztem, vizsgálataink szempontjából a búcsújárásnak az az egyik jelentősége , hogy különböző országrészek, nagytájak népessége között teremt időszakos találkozási alkalmakat, s ezek révén, nem utolsósorban az egyház ideológiai, ill. műveltségformáló hatására különféle eszmék, ismeretek indultak el - olykor kontinensnyi - vándorútjukra. A másik, kétségkívül profán, de mostani vizsgálatunk szempontjából talán fontosabb szerepe, jelentősége a búcsúhoz kapcsolódó árucsere-tevékenység. Kós Károly és Barna Gábor mintaszerűen mutattak rá ezek megnyilvánulásaira és jelentőségére. Különösen utóbbi tanulmánya igazolja meggyőzően a hitélettel kapcsolatos vándor.20. Schram Ferenc 1968. 700,; Barna Gábor 1985. 170 , Ikvai Nándor 1977. 632.; Ifi. Barta János 1977. 89. ; Nagy Molnár Miklós 1985. 58. ; Nádasi Éva 1981. 320-334. 21. Saját gyűjtés, 1987.