Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

Hasonlóan nem hagyható figyelmen kívül a vándorcigány iparűzők tevékenysége sem.

204 Bizonyára tovább is sorolhatnánk a vándormunka sajátos típusait - a témára a házalók kérdésénél még utalok -, ám talán az eddigiek is egyértelműen jelzik, hogy ezekben a különböző adottságú népcsoportok alkalmazkodása, s ezek révén sajátos összeműködése valósul meg. Mindez nem csupán a technikák és eszközök, hanem a műveltség széles sávjainak is közvetítője, formálója. Úgy vélem, az, hogy a tanulmány részfejezeteinél igyekeztem megfogalmazni az egyes problémakörök tanulságait, valamint az, hogy jelen munka egy nagyobb szintézis része, ahol a migráció általános történeti-néprajzi kérdéseivel külön foglalkozom, felmentenek az összegzés kötelezettsége alól. Mindenekelőtt a vándorló, az időszaki munkavégzés által mozgatott csoportok nagy létszámára, a végzett munkák sokféleségére igyekeztem csupán rámutatni, vagyis arra, hogy a domb- és hegyvidéki kultúrának az időszakos vándorlás - különböző fokon - elengedhetetlen alkotórésze. Ezek mögött elsősorban ökológiai folyamatokat tapinthatunk ki, amelyek mindenekelőtt az eltérő adottságú tájak nagy hagyományú munkamegosztásában öltenek testet. Nagy volumenű, nagy kiterjedésű kapcsolatrendszerről van itt szó, amely egy általános európai, kontinentális munkamegosztásnak is részese volt, s ezzel a Kárpát-medence kulturális arculatának erőteljes tényezője és formálója. 204. Szuhay Péter 1989. Bevezetés.