Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ
sen mostoha adottságú, az önellátás lehetőségével sem rendelkező hegyvidéki területek és a búzatermő Alföld között aránylag egyszerű lenne a folyamat leírása, megragadása. Ám éppen a fentebb jelzett „fokozatosság", „lépcsőzetesség" ténye számos kérdést még nyitva hagy. Bizonyára szerepet kapott ebben a vándormunkások bérezése, a kereseti lehetőségek, a vándorlásnak azonban a távolságok nyilvánvaló határokat szabtak. (Beleértendő ebbe a kapott gabona hazaszállításának nehézsége is.) Nem hagyható figyelmen kívül a felvidéki tevékenységi típusok „etnicitásának" fokozatos felbomlása, 58 de a kárpáti megyék birtokstruktúrájának fokozatos átalakulása sem. 59 Kulcsfontosságú probléma az, amit Balassa Iván fejteget: más minőségű életviszonyok jellemezték a különböző tájak népességét, ami szükségletüket és mentalitásukat is meghatározta." 1 Ily módon nem csupán egyszerű anyagi szempontok alakították a vándorlás irányát és távolságát, hanem a tradíciók, a termelés és fogyasztás egész struktúrája. Hogy Trianon előtt is jelentős „belső" vándorlással kell számolni, azt nemcsak a szlovák irodalom/ 1 ' valamint a hazai irodalmi és recens adatok tömege igazolja, hanem az is, hogy Trianon ténye - az általános nemzeti trauma mellett - e vonatkozásban nem okozott megtorpanást a magyar mezőgazdasági termelésben. Igaz persze, hogy ekkorra a fokozatosan terjedő gépek „kiváltják" az emberi munkaerő egy részét, s számolnunk kell az állandóan jelen levő „túlkínálattal" a mezőgazdasági munkában is. tó Mégsem hagyhatjuk itt figyelmen kívül a „belső" vándorlások korábbi meglétét, hagyományát sem, s gondolnunk kell arra is, hogy a forrásokban oly gyakran szereplő alföldi vándorlás nem feltétlenül értendő a Magyar-alföldre való elvándorlásként. Jelzi a felvidéki ember eltérő tájszemléletét, s elsősorban déli irányú migrációra utal, amelynek célpontja az Alfölddel érintkező hegy- és dombvidék sávja is lehetett. Tekintettel arra, hogy tanulmányunk része egy, a Felvidék, illetve az Északi-középhegység és az Alföld táji kapcsolatait összegzőén tárgyaló munkának, a táji tagolódás tényei miatt indokolt a fentiek konkrét megvilágítása is, különösen a „lépcsőzetes" vándorlás és a „belső" migráció vonatkozásában. A Garam mente magyarsága a Nagy-Fátra vidékéről fogadta a szlovák aratókat, a Szklenó, Geletnek, Garamszentbenedek, Rudnó, Orovnica, Pilis, Újbánya falvaiból kerültek ki azok, 6? ám a múlt században a Garam mentéről Rimaszombat környékére jártak kaszálni. 64 Zólyomi József levéltári kutatásai révén tudjuk, hogy miközben Nógrád megye uradalmaiban, de olykor a gazdáknál is az aratást - a 19. század közepéig - a felvidéki szlovákok végzik, a megye elszegényedett lakossága, de olykor a telkes gazdák is az Alföldre járnak aratni. 65 1797-ben még a füleki nemesekről is feljegyzik, hogy az Alföldön vállalnak aratómunkát. 66 Bár a települések jelentős részén ma is elevenen él a „tót" aratók emléke, sajátos munkamegosztás alakult ki közelebbi, ám eltérő termőadottságokkal rendelkező települések között is (pl. Nagyorosziba Ipolyvece, Dejtár, Patak parasztjai jártak aratni. 67 ). Számos helyen emlékeznek arra is, hogy Mezőkövesd környékéről mentek aratók (bizonyára summások) a nógrádi nagybirtokokra is. Nógrádból 58. Kovacevicova, Sana 1981. 89-90. 59. Faragó Tamás 1977. 131. 60. Balassa Iván 1985. 83. 61. Kazimir, Stefan 1973. 43.; Fottanová, Lubica 1978. 75-79. 62. Rácz István 1980. 44. 63. Gunda Béla 1940. 172-173.; Gunda Béla 1940a. 281. 64. Sárközi Zoltán 1965. II. 332.; Paládi-Kovács Attila 1979. 388. 65. Zólyomi József 1982. 302-309. 66. Zólyomi József'1982. 309. 67. Palóc Múzeum Adattára 417. 9. Ezúton köszönöm meg Kapros Márta és Zólyomi József szíves segítségét.
