Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

93. kép. Az aratómunkások vándorlása a 19-20. században (Foftanova, Lubica és Balassa Iván után) A Lubica Fol'tanova által megrajzolt, majd Balassa Iván által is átvett térképek

48 ugyan érzékeltetik, ám talán mégis kevés hangsúlyt kap az aratómunkások vándorlásának kétlépcsős, kétfokozatú jellege, vagyis az, hogy a nagy amplitúdójú vándorlások valójában két, önálló „rendszer" összekapcsolását jelentik (93. kép). Intenzív belső migrációval kell számolni - már a Trianon által előállott kényszert megelőzően is - a nyelvhatár mindkét oldalán: a hegyvidéki népesség egy része a nyelvhatár északi oldala, a Felvidék munkaerő-különbségeit egyenlítette ki, a déli oldalon pedig az Északi-középhegység területéről kell számolnunk intenzív elvándorlással az Alföld területére. Vagyis a nagy távolságok miatt a történeti Magyarország északi megyéiből, valamint a ruszin, lengyel, morva térségből az Alföldre való vándorlás nem működött automatizmusként. A távolság gátat szabott a vándorlásnak, s a munkaerő igyekezett kitölteni a közelebbi mezőgazdálkodó zónák vákuumait is. Az emellett mégis meglévő, intenzív vándorlás nagyobb távolságokra egyfajta kiegyenlítő „szelepként" is működött, melynek fontossága a mindenkori terméshez, a helyi feltételekhez igazodott. (Meggondolandó, hogy a búza-rozs termesztési határ, az aratás eltérő munkamódjai, a szemnyerés eltérő technikája, mint kulturális határ, egybeesnek-e a két jelzett övezettel. Úgy vélem, hogy néprajztudományunk - kissé egyoldalúan - csak a „távoli" területek eltérő kultúrájú népességének ez irányú egymásra hatását, az eszközváltások stb. jelentőségét vizsgálta, amelyek persze nagyon lényeges kérdések.) 48. Foltanová, Lubica 1978. 76.; Balassa Iván 1985. 4L, 42., 43. ábra.