Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ
ségekkel történő vándorlás már a településtörténet korai szakaszában feltételezhető a régión belül, s a két szomszédos nagytáj, az Alföld és az északi hegyvidék között. A mezőgazdasági idénymunka gyakorlatára a 15. század végén már törvény is utal, 29 a 16. századtól pedig már aránylag jól adatolható megléte. 30 A felvidéki vándor aratók nyírségi jelenlétét irodalmi szinten említi a Magyar Simplicissimus, 31 s a feudális kor hivatalos írásbelisége is mind több nyomát őrzi, elsősorban a jobbágyi szolgáltatásként távoli földesúri birtokon végzett munkának. 32 Különösen érdekesek ebből a korból azok az adatok, amelyek azt igazolj ák, hogy - hasonlóan az árucseréhez - a munkásvándorlások sem szüneteltek a török korban, s hogy a hagyományos táji munkamegosztás törvényszerűségei érvényesültek, szinte függetlenül a közigazgatási határoktól. 33 A 18. században, s a 19. század elején, a jobbágy-felszabadításig már rendkívül sok adat utal arra, hogy a nagyszámú, termelőeszközeitől megfosztott agrárproletár mindinkább bérmunkára szorul, 34 s az uradalmak mellett aJehetősebb parasztság is alkalrnazza a zsellérekből, töredéktelken gazdálkodókból kikerülő idénymunkásokat. 35 A vármegyetörténeti, gazdasági, statisztikai munkák sora taglalja a vándormunka főbb ismérveit, 36 s már a 18. század közepétől nagy hangsúlyt kapnak - főleg az aratómunkások kapcsán - a téma interetnikus vonatkozásai is. 37 Mivel a jobbágy-felszabadítás nem oldotta meg az agrárnépesség zömének gondjait, a mezőgazdasági bérmunka - megszabadulva most már a feudális kötöttségek maradványaitól is - még jelentősebb teret kapott. 38 A mezőgazdasági idénymunkások számát növelték a kisparasztok, főleg az 5 holdnál kisebb földterülettel rendelkezők. Ezek tették ki 1895-ben az összes gazdaság 53,6%-át, ám csupán a szántóterület 5,8%-ával rendelkeztek. A nincstelen agrárproletárok rétege Magyarországon a századfordulóig kétmilliósra nőtt. Az 1880-as évek közepéig a vasútépítési, lecsapolási, folyamszabályozási munkálatok még sok munkaalkalmat biztosítottak számukra, ám ezek a nagy vállalkozások a századfordulóra lényegében megszűntek. 39 A társadalom szerkezetét tekintve arányaiban talán kevesbedett, de abszolút mértékben megnövekedett agrárszegénység, s az aprótelken élők zöme nem szakadt el véglegesen a falutól a múlt század második felében sem, csupán a nagy mezőgazdasági munkák idején volt távol. 40 Különösen nagy tömegeket mozgatott meg a vándormunka a domb- és hegyvidéki régiókban, amelyek népessége - hozzászámítva a termőhelyi adottságokból és egészségtelen birtokstruktúrából fakadó hátrányt - a legnehezebb körülmények között élt, s ily módon a Felföld megyéi az idénymunkások legerőteljesebb kibocsátóivá váltak. 41 29. Balassa Iván 1985. 25. 30. Rácz István 1980. 44.; Hoffmann Tamás 1963. 337. 31. Idézi: Gunda Béla 1984. 94. 32. A makovicai Rákóczi-uradalom jobbágyainak zempléni és tiszántúli munkáját említi: PaládiKovács Attila 1979. 386. A zempléni szlovák és ruszin falvak lakói uraik hegyaljai birtokain végeztek robotszolgáltatást. Vö. Udvari István 1988. 8. 33. Gömör megye 1676-ban követségben kérte az egri pasát, hogy a gömöri szegénység lemehessen az Alföldre, s onnan hozzon élést magának. Említik, hogy korábban Miskolc környékére és a Tisza mellékére szoktak lejárni. IIa Bálint 1938. 9-10. 34. Katona Imre 1965, II. 383.; Sápi Vilmos 1973. 123-124. 35. Sárközi Zoltán 1965. II. 323-324.: Balassa Iván 1985. 82. 36. Radványi Ferenc, Magda Pál, Fényes Elek, Mocsáry Antal és mások számos adata mellett különös figyelmet érdemel Galgóczy Károlyé, aki nagy részletességgel írt a vándormunkáról, s adatai alapján K. Kovács László térképre vitte a vándor cséplőmunka irányait. Vö. Galgóczy Károly 1855.; K. Kovács László 1950. 90-91. 37. Némcová, Bozena 1852. 28.; Magda Pál 1819. 78.; Zólyomi József 1982. 309. 38. Rácz István 1980. 42. 39. Balassa Iván 1985. 39^10. 40. Rácz István 1980. 42. 41. Rácz István 1980. 46.
