Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
Ipoly-, Sajó-, Hernád-völgyek elsősorban az északi medencesor felé nyitottak utat. Ugyanakkor a Tisza-völgy lényegesen jelentősebb kereskedelmi kapcsolatokat jelentett a Hegyalja és a zempléni hegyvidék vonatkozásában is. Jellegéből eredően a tutajozás nagy tömegű áru nagy távolságra történő szállítását biztosította, ami nem zárta ki természetesen, hogy a tutajon szállított árucikkek ne cseréljenek gazdát már útközben. Különösen a révek és kikötőhelyek forgalmára kell itt gondolnunk, ahol a fa- és sókereskedelem nagy hagyományokkal rendelkezik. 200 így számos folyami kikötőhely lakosságának egy része kereskedésre és fuvarozásra rendezkedett be (Tokaj, Szolnok, Szeged). A nagy távolságú szállítás mellett a Tisza mentén több település lakói csónakkal kapcsolódtak be a vízi szállításba. A 18. században a tarpai, tiszabecsi, csengeri sajkárok szállították a gyümölcsöt Tokaj, Szolnok, Szeged piacára, 201 a vencsellőiek pedig árvizes időben - „külföldi" emberek jószágait csónakon vitték a Hegyaljára. 202 Szállítás málhás állatokkal Bár néprajzi kutatásunk Paládi-Kovács Attila révén az északi régiónak csupán kis területéről ismeri, röviden szólni kell a málhás állatokkal való szállításról. 203 A szállításban az állati erő felhasználásának egyik legkorábbi formája a hátalás és ai málházás, így korábban ennek nagyobb hagyományai lehettek olyan vidékeken is, ahol később az úthálózat, a közlekedési viszonyok azt már nem igényelték. 204 A szállítás ezen módja a társadalmi-gazdasági fejlődés kezdetibb fokán szorosan kapcsolódott a térszíni viszonyokhoz, s bárhol gyakorlat lehetett,,ahol nem volt mód a kerekes járművek alkalmazására. 205 A Gömör-Tornai karsztvidék falvaiban is elsősorban a kosárforma (lóháti kosár) őrizte meg emlékét, jelezve, hogy a gyümölcs kereskedelmében az I. világháborúig gyakorlat lehetett a lóhátra kötött kosarakban való szállítás. 206 Figyelembe véve azonban a táji adottságokat, s a kereskedelemben részt vevő áruk körét, bizonyosak lehetünk bepne, hogy a málházás nyomai más területeken is fellelhetők. Ennek emlékét őrzik a bükki szlovák falvak ló- vagy szamárháton szállított meszes zsákjai (meh, vreco), 201 de számos adatot említhetünk a portékáit lóháton szállító különféle vándorkereskedőkre, házalókra vonatkozóan is. Mivel az állatok málházása a Kárpátok területén általánosan meglevő teherhordási mód, bizonyosak lehetünk benne, hogy egykor nagyobb szerepe lehetett a dél felé irányuló, kis amplitúdójú kereskedelemben is. Szállítás emberi erővel Az emberi erővel végzett szállítás a paraszti munka mindennapi része, s állandó velejárója a szervezett és alkalmi árucsere-alkalmaknak is. Mivel a gyalogos közlekedés a tradicionális kultúra meghatározó tevékenysége, így a javak cseréjének folyamatában is 200. Bencsik János 1986. 150. 201. KuknyóJános 1973. 59. 202. Páll István 1987. 50. Gyakran érkezett az áru „hajón", „csolnakon" Tokaj, Keresztúr, Liszka és Sárospatak vásáraira is. Vö. Hőgye István 1981. 91. 203. Paládi-Kovács Attila 1973c. 549-558. 204. Gráfik Imre 1978. 133. 205. Paládi-Kovács Attila 1979. 549. 206. Paládi-Kovács Attila 1973c. 551.; Gunda Béla 1978. 151, 157,169. 207. Viga Gyula 1980. 255-256.
