Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
84. kép. Kisoroszi komp, 1952. (Csermák Géza felv. NM.) kikötőhelyeken, hanem mindenütt a folyó mentén. Ha szükségük volt élelemre, italra, bárhol kikötöttek, s fáért, gyümölcsért cserében szerezték be azokat. A legidősebb nemzedék ma is jól emlékszik viseletükre, a lápok felszerelésére, az általuk hozott alma ízére, mentalitásukra, gesztusaikra. Alakjuk az interetnikus kapcsolatok történetének jellegzetes színfoltja. Huska, A. M. kutatásaiból tudjuk, hogy a tutajosság az I. világháború végéiga felvidéki szlovákság egyik jellegzetes tevékenységi formája volt. Sajátos tutajos falvak létéről tudósít, és jelzi, hogy - hasonlóan a szállítás és az árucsere más központjaihoz-a tutajos falvak népe is kétlaki életmódra rendezkedett be, s a földművelés évi rendje ott is fő szabályozója a népesség tevékenységének. Mindez nem jelenti, hogy tevékenységi formájukban, szervezetükben, szokásaikban és hiedelmeikben nem alkották volna a tradicionális kultúra sajátos rétegét. 198 Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a vízi szállítás valójában a fuvarozással együtt töltötte be azt a szerepet, ami a Felvidék-Alföld táji munkamegosztásának rendszerében reá hárult. Vitathatatlan, hogy a Tisza mente keskeny sávjában a népi műveltség egész karaktere őrzi ennek a kapcsolatnak a hatását, ám a vizektől távolodva ez a hatás gyengül. Ám meg nem szűnik, mert lényegében ugyanazok az anyagok és eszközök - a szárazföldi szállítás révén - eljutottak a hegyvidék és az Alföld belső területeire is. A tágabb horizontú vizsgálódásnál azt is látnunk kell, hogy az Alföld területein a peremterületek hatásának két iránya különül el: a felvidéki kapcsolatokat kelet felől - témánk szempontjából a Maros és a Körösök vízi útjai révén - az erdélyi, ill. kelet-magyarországi magyar és román hatások váltják fel. Ezek határa nem jelent ugyan éles határvonalat, mégis jól elválik Szolnok megye középső zónájában. 199 Az egyes folyókon, folyóvölgyeken zajló kereskedelem más-más tájakat, más-más életmódot folytató, eltérő kultúrájú népcsoportokat kapcsol össze egymással, tovább gazdagítva, tagolva a népi kultúra szövetét (82-86. kép). A Vág, Nyitra, Garam FelsőMagyarország középső és nyugati részének termékeit vitte a Duna felé, s úgy tűnik, hogy ezek kevésbé jutottak el a mai Észak-Magyarország területére. A Garam-völgyétől keletre húzódó hegyvidék lényegében lezárta a dél felé irányuló kapcsolatokat, s az 198. Huska, A. M. 1972. Vö. Márkus Mihály 1972. 35-37. 199. A Szolnok megyei néprajzi atlasz árucsere adatai jól tükrözik ezt a kettősséget az érkező árufajták, ill. azok „etnicitása" vonatkozásában.
