Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
80. kép. Szüreti.felvonulás ökrös szekere - Mád, 1937. (Gönyey Sándor felv. NM.) gos jólétet jelentett, mert a hegyi falvak jelentős része szegény volt, ám éppen ezért a fogatolható állat megszerzése, s a fuvarosság elérendő cél és modell, sajátos életstratégia volt az itt élők számára. A fuvarosság jelentősége a fogatos ember anyagi megbecsüléséből is adódott. (Természetesen itt főleg a recens adatok alapján fogalmazhatunk, mert a 16-18. szádadban a fuvaros fogalmát tágabban kell értelmezni a közelmúlténál. I7t) ) Az erdőmunkánál a fuvaros általában háromszor-négyszer annyit keresett, mint egy gyalogmunkás, de jelentős haszonra tehetett szert a fa, mész fuvarozásával, sőt a termelőtevékenységet folytatók javainak szállításával is. Ha fát, meszet fuvaroztak, akkor - a távolságtól függően 2-10-szeres haszonnal adták tovább a szállított árut. A fuvaros foglalkozás rendszerint apáról fiúra öröklődött, s a fiúgyerekeket 10-12 éves korukban már magával vitte apjuk az útra. 13-14 éves korukban már gyakran önálló fuvarba jártak. Ez nem csupán a szekerezés és az árucsere gyakorlati ismereteinek megalapozását jelentette, hanem gyakran a nyelvtudásét is; pl. a felvidéki szlovák fuvarosok több nyelven is beszélő lovas-szekeres gazdák voltak. 171 Megismerkedtek a tapasztalatok átadását is segítő belső kommunikációval, s már ekkor találkoztak a „vásárlókkal", ill. azok gyerekeivel, akik aztán a szállításban és a kereskedelemben az ő partnereik, megbízóik, vásárlóik lettek. De a fuvarosok általában is világot látott, az átlagosnál szélesebb látókörű emberek voltak, s pl. a gömöriek jelentős része iskolázott is volt. 172 Sokat láttak és tapasztaltak, pénzzel bántak, számolni, általában írni is tudtak, akik megismerték más tájak népét, termeivényeit, gyakran szokásait és gesztusait is. Sa170. Gallo, Ján 1973. 70. 171. Márkus Mihály 1976. 143.; Kecskés László 1978. 226. 172. Gallo, Ján 1973.80.
