Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
A szekér és a fogatolás fejlődésének a fuvarosság volt az egyik mozgatója, s ehhez közvetlenül járult hozzá az is, hogy a különböző szekérfélék, ill. különféle alkatrészeik (kocsikasok, gyékénytakarók, lószerszámok stb.) maguk is az árucsere tárgyát képezték. 152 Kós Károly írja le, hogy a Felvidék jeles szekeres központjaiban előállított járművek, pl. a kékre festett tót szekér, 1918-ig megjelentek Erdély északnyugati részének vásárain (pl. Nagykároly), ahol azokat pl. a torockói vaskereskedők beszerezték. 153 A távolsági forgalmat lebonyolító szekerek teherbíró képessége is eltérő volt, befolyásolta azt a szállított áru halmazállapota, csomagolása is. 154 Már a 14-15. századi forrásokból háromféle szekértípus rajzolódik ki Domanovszky Sándor kutatásai nyomán: a középkori távolsági fuvarokban meghatározó jelentőségű mázsaszekér mellett kis és közepes szekerekkel kell számolnunk. 155 A kisméretű, mozgékony magyar szekereknek is számos típusára kell gondolnunk, bár a 18. századtól a kocsigyártó céhek, 156 majd a 19. században rendkívüli módon megszaporodó kocsigyártó üzemek 157 bizonyára a kistáji egységesülés irányába hajtottak. Úgy vélem, joggal feltételezhetjük, hogy a speciálisan felkészített kerekes jármüvek mellett a szállításban meghatározó jelentőségűek voltak a jobbágy-paraszt gazdák fogatai, amelyek a táji variánsokhoz igazodtak, legfeljebb kisebb-nagyobb kiegészítésekkel készítették fel őket az egyes anyagok szállítására. 158 Vidékünkről elsősorban Paládi-Kovács Attila igyekezett megrajzolni az egyes szekértípusok elterjedését, 159 témánk szempontjából ennek részletezése nem indokolt. Elsősorban arra kívánok utalni, hogy egyes szekértípusok nagy hagyományú szállítások emlékeit őrzik: pl. az ún. máramarosiszekér, amelyben talán a középkori sókereskedelem sajátos eszközét kell látnunk, 160 vagy az ún. egri szekér, melyben az északi hegyvidék és az érintkező alföldi zóna kereskedelmének fontos kiszolgálóját kereshetjük. 161 - Domanovszky emlíiett tanulmányából tudjuk, hogy az érc, ill. vasfuvarozás fontos eszköze volt a mázsaszekér, 162 ám a 17. századi vámnaplók adatai szerint a vas fuvarozását már erős, ökrök vontatta, de a korábbinál bizonyára mozgékonyabb szekerek végezhették. 163 A vasérc kisebb távú szállításának régen változatosabb eszközei lehettek. 164 A gabonafélék, 165 különféle termények, élelmiszerek, gyümölcsök, s egyéb portékák szállítását zömmel a paraszti munkában is használatos szekerek végezhették, melyeket apró változtatások, kötések, ládák és egyéb tárolóeszközök, hordók, különböző formájú szekérkasok stb. tettek alkalmassá az adott feladat elvégzésére. Ezek rendjének kialakulását az egyes áruféleségek szállításának fejlődése, valamint a fuvarosok generációkon átöröklött tapasztalatainak, ismereteinek együttese eredményezte. Generációk tudását, tapasztalatát kell látnunk a gömöri fazekasok jellegzetes, magas, fonott 152. Kós Károly 1972. 17. 153. Kós Károly 1972. 17'.; Paládi-Kovács Attila 1984a. 162. 154. Gráfiklmre 1983. 8.; Hőgye István 1981. 91. 155. Domanovszky Sándor 1979. 106-107. 156. Céhkataszter II. Régiónkban privilegizált céhet nem tart számon, ami nem jelenti, hogy közvetett hatással ne kellene számolnunk. 157. Paládi-Kovács Attila 1984a. 163. 158. A szekerek táji típusaihoz: Paládi-Kovács Attila 1973a. 5-79.; Farkas József 1984. 169-196.; Szabó Margit 1971. 194-199. stb. 159. Paládi-Kovács Attila 1982. 73-78.; Paládi-Kovács Attila 1984a. 141-169. 160. Magyar Néprajzi Lexikon 3. (1980) 517.; Kecskés László 1978. 216-217. 161. Magyar Néprajzi Lexikon 1. (1977.) 641. 162. Domanovszky Sándor 1979. 106. 163. Pálmány Béla 1985. 180. 164. Vö. Paládi-Kovács Attila 1985. 306., 318-19. 165. Belitzky János 1932. 64.
