Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN

felelően sajátos, specializálódott fuvaros vidékek, falucsoportok alakultak ki, amelyek más-más tájakat, eltérő távolságokat jártak be, más-más anyagi részesedést, lehetőséget teremtve önmaguk számára. A városok, fejlettebb és népesebb mezővárosok általában is indukálták az őket körülvevő fuvarosság kialakulását,

34 de a felvidéki városok és mezővárosok szinte valamennyi számottevő kézművesipari ága, sőt a falusi kézművesség egyes ágai is összefonódtak az őket kiszolgáló fuvaros népességgel. Természetesen itt az egyes családok, s kisebb csoportok anyagi lehetőségei igen széles skáláját teremtették meg a szállítók típusainak, melynek felső szintjén a fuvarozó, s ebben számos kedvezményt élvező nemes ember,

40 a szolgákat foglalkoztató, olykor több tucat fogattal is rendelkező kereskedőfuvaros áll, az alsó szintjén pedig az 1-2 lovas, gyakran föld nélküli, mindenféle alkalmi fuvart elvállaló szegény ember.

41 Nincs lehetőségünk arra, hogy az Északi-középhegység és a Felvidék valamennyi iparágát, ásványi nyersanyagkincsét és termeivényeit számba vegyük, ám a fuvarosság egyes csoportjainak, táji-tevékenységi típusainak vázolásához elengedhetetlen néhányuk felsorolása. Az északi régió erdővidékein, a mai Magyarország területén a Zempléni-hegységtől a Börzsönyig a fuvarosmunka zömét a fa közelítése és szállítása jelentette. Ez a tevékenység a népesség jelentős részének az esztendő egyik felében, ősztől tavaszig adott kenyeret, ám különösen a 18-19. században kibontakozó kincstári, ill. állami erdőgazdálkodás a hegyvidékeken állandó bérmunkás csoportokat foglalkoztatott a szállítás munkájára. A 19. században a fuvarosok, tengelösök (Börzsöny hg.) az erdőmunkások sajátos rétegét képezik, akik a kevés földű, igaerővel rendelkező jobbágyok közül kerültek ki.

4: Már a 18. századból adatolható a robotteher mellett a bérfuvarozás is. Pl. Rimóc (Nógrád m. ) lakosainak vallomása szerint: néha mikor a bodnárok az uraság erdejében dongát hasogatnak bérért szekerezünk."

43 A 17-19. században jelentős munkát ad a fuvarosoknak az északról vízi úton érkező faanyag továbbszállítása. Már a 17. században jelentős tömegű faérkezett a Vágón ( Liptó, Turóc, Trencsén megyékből), amit a komáromi szekeres gazdák szállítottak tovább az ország belseje felé.

44 Nagy jelentőségű volt a Garam vízi útja is.

45 A Tiszán szálakon érkező fát a kikötőkből Bereg, Szatmár, Szabolcs, Zemplén, Heves és Szolnok megyék jobbágy-paraszt fuvarosai továbbították rendeltetési helyére.

46 A múlt század második felétől a kitermelt fát a vasútállomásokra fuvarozták a paraszt szekeresek tömegei. Az épületfa, gerenda, deszka, zsindely mellett szekerek ezrei hordták évszázadokon át az Alföldre a felvidéki fafeldolgozó háziipar készítményeinek nagy tömegét is. A fuvarosok gyakran maguk kereskedtek is a fával: a közös erdőből járandóságként kapott, vagy pénzen váltott fát árultak Pest, Vác, Gyöngyös, Eger, Miskolc, Sárospatak piacán, vagy az Alföldre szekereznek vele, ahol gabonára, élelemre cserélték (73. kép). . A fa fuvarozása - hasonlóan az erdőmunka más területeihez - az északi régió népességénél e tevékenység alapelemeihez tartozik, amihez bármikor szívesen nyúl, ha rászorul. 39. Kós Káról v 1972. 19. , 40. Hőgye István 1986. 242. 41. Kiss Lajos 1981. 12(1-163. 42. Katona Imre 1965. II. 394-395. 43. Havassy Péter (Kézirat) 7. 44. Kecskés László 1978. 192.. 215. 45. Fényes Etek 1847. 59-60. 46. Cseri Miklós 1986. 211-212.