Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI

Ha a különböző vándorárusok tevékenységének hatósugarát összevetjük, akkor a Kárpát-medence nagytáji munkamegosztásának ugyanazt az összefüggésrendszerét tapinthatjuk ki, mint amire vizsgálataink más vonatkozásban is rámutattak. A Kárpátok félkaréja felől a különféle természeti javaknak, ill. azok - változatos kézműves tevékenységgel, különböző fokon - feldolgozott formáinak tömege áramlik évszázadokon át a sík vidékek irányába. Ezek számára elsősorban a Magyar-alföld jelent vákuumot, ám az átmeneti zónák - dombságok és középhegységi térszínek - némiképp befolyásolják a jelzett áruforgalmat: részben felszívnak a „fentről" érkező termékekből, részben pedig hozzáteszik ahhoz saját produktumaikat. Alapvetően, jellegében nem befolyásolják annak fő sodrát, inkább sajátos „kiegyenlítő" szereppel bírnak (pl. élelmiszerek vonatkozásában). (Jobbára nyitott kérdés ma még, hogy van-e kapcsolat pl. a két régió kézműves produktumai között. Hogy ti. bizonyos kézművestechnikák, produktumok megjelenése, elterjedése jelent-e időrendi összefüggést, kell-e számolnunk az adott technológiák és formák É-D, ill. D-É-i irányú terjedésével.) A legfőbb vonzást az Alföld élelmiszer - főleg gabona - feleslege jelenti, amely, kiegészülve természetesen a dombvidékek medencesorainak terményeivel, lényegében a hátteret biztosítja ahhoz, hogy a népesség mind beljebb hatoljon a hegyvidék belsejébe - akár a föld mélye felé is. A sajátos természeti adottságok révén az Alföldre több irányból érkezik ez a hatás. Részben a Felföld irányából - közvetlenül, valamint a Duna, Garam, Sajó, Bódva, Hernád, Bodrog, Tisza vízi útjain, ill. völgyein -, valamint keletről: ugyancsak közvetlenül, valamint a Szamos, s főleg a Maros és a Körösök vízi útján. Az Alföldön - s ezt elsősorban Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának gyűjtései igazolják - összeérnek a két irányból érkező gazdasági és műveltségi hatások izoglosszái. A materiális javak egy részénél nincsenek igazán eltérések: részei, részesei egy nagyobb közép-európai, európai anyagi műveltségnek. Más részük értelemszerűen eltérő adottságú és hagyományú műveltségi képet közvetít, másfajta tapasztalatokat, ismereteket hordoz. Ám észre kell vennünk, hogy ezek többsége „behelyettesíthető" egymással, s azonos funkciók ellátására alkalmas. (Mindez persze nem jelenti, hogy.néprajzi módszerekkel ne lennének leválaszthatók és leválasztandók a különböző műveltségi rétegek, műveltségi elemek.) Ám kárpátmedencei összefüggéseikben ezek lényegesen tágabb aspektusban szemlélhetők és szemlélendők: nagytájak és etnikumok sok évszázados összeműködésének megnyilvánulásaiként. Éppen ezért szükség van témánk esetében is arra, hogy tárgyunkat egy bizonyos távolságból, nagyobb rálátással közelítsük, bizonyos absztrakció révén, mert egyébként a tények és adatok sokasága olyan vibráló és összetett képet ad, ami lehetetlenné teszi a törvényszerűségek felismerését. Valójában a sokféleség a fő ismérv, ami kitölti a jelzett, általánosabb keretet: a tradicionális műveltség alkalmazkodóképessége, plaSzticitása, ami közelről követi a mindenkori lehetőségeket, kihívásokat. A fentiek kapcsán gondolnunk kell arra is, hogy az árucsere jelzett útjai nem egyirányú csatornák, s jó lehetőség van arra, hogy innovációs folyamatok aránylag gyorsan végigfussák ezeket a pályákat. Nem vitatom persze, hogy az anyagi kultúra vizsgálatainak többsége az egyes műveltségi elemek mögött ki tudja mutatni azok hordozóit, közvetítőit is. Megítélésem szerint azonban - pl. eszköztípusok esetében - az árucsere több láncszemen keresztül is lehet innovációs folyamatok közvetítője - különösen akkor, ha az új elemek adaptálását a hasonló ökológiai viszonyok lehetővé teszik. Éppen ezért - főleg bizonyos „elemi ismeretek" aktualizálásakor- több pólusú innovációval kell számolnunk, ami egyszersmind feltételezi az ismeretek, információk aránylag gyors és folyamatos áramlását. Ezen a ponton vissza kell kanyarodnunk ahhoz a problémához, amit - a vándorárusok származása kapcsán - korábban már felvetettem. Magam osztom Szabó László véleményét, aki a tót villa - német villa eszköztípusok kapcsán rámutatott, hogy a népnév + eszköznév összetételek nem feltétlenül jelzik a készítés helyét, ill. a készítők (és