Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
a Felföldről érkező áruk forgalmával. Az árvái gyolcsosok, akiknek kereskedésére már a 13. századból ismerünk adatot, 84 a múlt század végén már eltűnőben voltak falvainkból. Hőke Lajos 1886-ban így fogalmaz: „Az árvái gyolcsos tótok házi fehér iszákjokkal már régóta nem kiabálják a falukon, mint még a század első harmadában is: Gyolcsot vegyik ked asszonyom!" 85 Trianont követően a képlet még lényegesen egyszerűbbé válik, s a recens néprajzi gyűjtések jól kirajzolják az Északi-középhegység területén a vászonkészítés és -kereskedelem gócpontjait. 86 Szorosan összefügg ezzel a kérdéssel az, amit Fügedi Márta az alábbiakban fogalmaz meg: „A viselet alapanyagának egy részét (házivászon, nyersbőr stb.) és egyes öltözetdarabokat a paraszti társadalom maga és helyben állította elő. A vándorkereskedelem, a házalók jelentősége elsősorban az alapanyag-beszerzésben és egyes darabok, kellékek, díszek kínálatában mutatkozott meg a népviseletben. Vásárokon, piacokon, a kereskedelem e szervezett fórumain a viselet szinte minden rétege - méteráru, késztermékek, díszek - beszerezhető volt. Emellett egyes öltözetdarabokat helyi specialisták, illetve a legértékesebbeket - általában megrendelés alapján - mesteremberek készítették." „A viselet alkotóelemeinek, az alapanyagnak, az egyes kész daraboknak, a díszítéseknek, kellékeknek a beszerzése több csatornán történt, s ily módon kapcsolódott az árucsere különböző - spontán és szervezett - formáihoz." 87 Mindez már nem egyszerűen gazdasági-kereskedelmi probléma, hanem felveti a kulturális érintkezés, a műveltségi elemek átadásának-átvételének kérdését is. S témánkat itt meg kell nyitnunk némiképp a kereskedelem más formái felé, valamint a viselet más elemeinek irányába is. A táji kapcsolatok érzékeltetésére is érdemes hosszabban idézni Zólyomi József Nógrád megyével kapcsolatos megállapításait: az újratelepítéstől - valószínűleg már az azt megelőző időszakban is - a 19. század közepéig, a textilipar általános kibontakozásáig Nógrád megye parasztságának ruhaanyagát többségében az északi szlovák lakta megyék céhes és háziipara biztosította. Körmöcbánya környékén már a 17. században csipkeverő népipar virágzott. A Zólyom megyei Bruzno és Nedzibrodt községek lakói csipkekészítéssel foglalkoztak. A gácsiposztógyár termékén kívül keresett volt a losonci, privigyei, hradistyei, zólyomi, rozsnyói posztó. A finomabb vásznakat Nyitra, Liptó megyékből és a Szepességből szerezték be megyénk lakói. A gyolcs jelentős részét a kb. 300 felvidéki gyolcsos falu háziipara állította elő. A csizmának való piros, sárga és fekete színű kordoványl Besztercebányán készítették. A csipke, a posztó, a vászon, a gyolcs és a kordovány kereskedők révén jutott megyénk falvaiba, vásári központjaiba. A 18. század végén több mint kétszáz kereskedőt írtak össze a megyében, akik az előbb említett ruhakelmék eladásával foglalkoztak. A kisipari termékek vándorkereskedők révén történő közvetítése még a 19. század közepén is jelentős. Zólyom, Árva, Nyitra megye gyolcsos tótjai, zólyomi csipkések, besztercebányai kékvásznasok, gömöri, nyitrai színesbőr-kereskedők látták el a megye helyhez kötött parasztságát. A turóci, nyitrai sáfrányosok, perkai- és selyemkendőket, szalagokat, szöveteket árusítottak ... a 18. században és a 19. század első felében a megye paraszti viseletéíiek, az ebben megnyilvánuló ízlésnek irányításában jelentős szerep jutott a ruhaanyagot biztosító északi, megyék szlovák falvainak." 88 A fentiek elsősorban azt kívánták igazolni, hogy a különféle textíliákkal, viseletdarabokkal, ill. azok kiegészítőivel folytatott kereskedelem rendkívül összetett és sok84. Gunda Béla 1954. 84. 85. Hőke Lajos 1886. 1448. 86. Dobrossy István 1973. 105-108.; Dobrossy István-Fügedi Márta 1982. 399.; Fügedi'Márta 1986.198-200. 87. Fügedi Márta 1986. 197. 88. Zólyomi József1983. 170. Kiemelések tőlem.
