Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
tevékenységét dicséri: a „szorgalmatos Szepes Vgyében igen sok vászon készíttetik (mintegy 16 milliom rőf; magában Szepes Vgyében 6 milliom). A' Szepesi vászon, melly között igen jóféle is elég találtatik, rész szerint a' Késmárki festők által fejéren is festve is Debretzenbe, s onnét Erdély, Moldva, Oláh, és Török Orszba vitettetik, rész szerint Rosnyai, és Pesti kereskedők által, a falukon felszedettetik, és a' déli Magy.orszban eladattatik. " 74 Csaplovics János az árvái és nyitrai vászon bulgáriai, moldvai és oroszországi piacáról is tudósít. 75 Ugyanő említi a sárosiak (Bártfa) Lengyelországgal folytatott, élénk vászonkereskedelmét. Itt érdemes megemlíteni azt, hogy a zempléni szlovák és ruszin falvak lakói, akik a 18. században bort fuvaroztak a lengyel kereskedőknek, onnan visszafelé jövet vásznat szállítottak Debrecenbe. 76 A debreceni piacon még a múlt században is jól ismerték a rozsnyói vásznat és szűrposztót is. 77 Jelentős szerepet kaptak a vászon szállításában a híres gömöri fuvarosok. Pl. a köviek egészen Aradig jártak a vászonnal. 78 Közvetítették a textíliát az Alföld felé az árvái szlovák tutajosok is. 7y Horváth, Pavel tanulmányából tudjuk, hogy az árvái vászonkészítmények a 18-19. században szekereken jutottak a Dunántúlra, de átkeltek a Dunán, s ellátták Bácska, Bánát, Csanád, ill. a Tiszántúl és a Dél-Alföld területét is, valamint bejutottak Erdélybe, sőt Románia és~~Oroszország vásáraira is. A Hagyomány szerint egészen Egyiptomig elkerültek. 80 A gyolcsos tótok - Szolnok Megye Néprajzi Atlasza szerint - rendszeresen feltűntek a Jászság és a Tisza mente falvaiban is. 81 Jellegzetes, hosszú szekereikkel nem alkalomszerűen jelentek meg a különböző vásárokon, hanem útjaik - sajátos szervezetük révén - jól előkészítettek, megtervezettek voltak. Lerakataik, raktáraik sajátos módon szövődtek a hazai textilkereskedelem rendjébe, s üzleti érdekeltségeik olykor délebbre való áttelepüléssel is jártak. 82 A nagy múltú és nagy kiterjedésű vászonkereskedelem adatait hosszan sorakoztathatnánk, ám erre nincs lehetőség. Elsősorban azokat a kapcsolódási pontokat kell még megkeresnünk, ami a termelő, szállító, valamint a vásárló, felvevő körzetet szerkezetileg összekapcsolja. Ennek egy nagyon lényeges eleme az, hogy az 1840-es évektől kezdve a cseh gyári vászon folyamatosan kiszorítja a piacról Árva és Szepes háziiparának e hagyományos termékét. Lényegében hasonló módon, ugyanebben az időszakban kezdett kiszorulni a piacokról a felföldi, főleg zólyomi csipke, amit Zólyom megye és a Garam-völgy, ill. a felvidéki bányavárosok asszonynépe készített, s a vándor csipkeárusok, csipkárok közvetítésével terjedt az országban. A vászonhoz, gyolcshoz hasonlóan azonban ez is fokozatosan szorult ki a forgalomból. 83 Ez majdnem egybeesik a hazai jobbágy-felszabadítás időszakával, ami nemcsak azt jelenti, hogy megszűnik a vászonból adandó járandóság (ami nem jelentett különösebb terhet), hanem elsősorban azt, hogy a vagyoni rétegződés a háziipari tevékenységre is kihat a tevékenységi formák átstrukturálódása révén, s lesznek tájak és családok, akik számára a szövés, ill. a vászonkereskedelem a megélhetés egyik alapjává válik. Vagyis úgy vélem, hogy a vászonkereskedelemben az alföldi, ill. az Alföldet övező megyék áruforgalma szorosan összefüggött 74. Magda Pál 1819. 88. 75. Idézi: Somogyi Manó 1905. 14-15. 76. Somogyi Manó 1905. 15.; Udvari István 1988. 56. 77. U. 1864. 252. 78. Gallo, Ján 1973. 75. 79. Huska, A. M. 1972. Vö. Márkus Mihály 1972. 35. 80. Horváth, Pavel 1968. 63-76. 81. SZMNA. kérdőíves válaszai. Damjanich Múzeum Na. 82. F, Kail Katalin 1982. 431 440. ; Dankó Imre 1979. 283. 83. Merci Gyula (főszerk.) 1980. I. 382.; Fábián Gyula 1907. 114-126.; Marková, Erna 1981. 157186.
