Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
zadban a méz- és viaszkereskedelem súlypontja a Felföld, elsősorban Gömör és Nógrád területére tolódott, s abban - Kassa, Lőcse, de főleg Rozsnyó mellett - jelentős szerepet kaptak néhány gömöri falu lakói is. Füvessy Anikó kutatásai szerint sonkolyvásárlással Derencsény, Eszterézs, Lipóc, Gesztes, Dobrapatak, Eszterény, Gömörispánmező, Bugyikfalva, Meleghegy, Hrussó, Szilistye és Pápócs lakói foglalkoztak, 64 vagyis lényegében azok a települések, ahol a bordásságnak is nagy hagyománya volt. Tevékenységük nyomát már a 16. századtól őrzik névtani adatok, hasonlóan a bordásokhoz. 65 S bár Hőke Lajos már 1886-ban azt írja a sonkolyosokról és viaszbábosokról, hogy a „kihalt házalók közé sorolhatók", 66 a néprajzi gyűjtések még századunkban is kimutatják működésüket a Nyírségben, Szatmárban, a Tiszántúlon, a Bodrogközben, a Rétközben, Zempléntől a Börzsönyig az északi hegyvidék egészén, de felbukkan emlékük Szolnok Megye Néprajzi Atlasza egyes gyűjtőpontjain is. 67 A sonkolyosok vándorútjai általában a méhészkedés éves rendjéhez igazodtak, s a sonkolyért - a szövőborda mellett - kaszát, szerszámnyeleket, orsókat, guzsalyokat, edényeket, rőfös árut, gyűszűt, tűt adtak cserébe. 68 Az összegyűjtött viaszt közvetlenül, vagy viszonteladók útján értékesítették a sonkolyosok. 69 Témánk további kibontása szempontjából is nagyon fontos Füvessy Anikó azon megállapítása, hogy a szlovákságon kívül németek (cipszerek) és magyarok is foglalkoztak sonkolyvásárlással (ld. még a mézkereskedők brács, berács elnevezése). Vagyis a néprajzi gyűjtésekben - vándorárusokkal, ill. azok portékáival kapcsolatban - gyakran felbukkanó felvidéki, tót elnevezések nem jelentik azt, hogy feltétlenül a szlováksággal kell azokat kapcsolatba hoznunk. 70 A vándorárusok tevékenységének kiterjedt része kapcsolódott a különféle textíliák értékesítéséhez. Ennek okai a Felföld gazdálkodásának és iparának szerkezetében keresendők. A Felföld területe - főleg Árva és Szepes megyék - a rostnövények, különösen a len termesztésének központjai voltak, s az ezen alapuló textil háziipar, majd magasabb fokon szerveződő feldolgozóipar termékei a középkor óta áramlottak az Alföld irányába. Árva megyében - a gyapjúfeldolgozás mellett - már a 16. században is jelentős lenfeldolgozó háziipar virágzott, amely aztán a 18. században élte virágkorát. Már ekkor kialakult a lenvászonnal vándorlók és piacozók rétege, amely elsősorban közvetítő kereskedelemből élt. 71 A 19. század elején Szepes megyében évente 6 millió, Sáros megyében pedig évi 10 millió rpf házivászon készült. 72 Bár Trencsén, Turóc, Liptó, Zólyom, Gömör, Sáros és Zemplén megyék vászonkereskedelme is rendkívül kiterjedt, hiszen csak Rozsnyón 23 gyolcsfehérítőt említ Fényes Elek, akik évente 24-30 000 darab gyolcsot fehérítenek, 73 mégis Magda Pál Árva, s különösen Szepes vármegye ez irányú 64. Füvessy Anikó 1971. 29. 65. Füvessy Anikó 1971. 30. 66. Hőke Lajos 1886. 1448. 67. Füvessy Anikó 1971. 31.; Gunda Béla 1984. 94.; Vagy Géza 1983. 139.; Páll István 1986. 160.; Bartha János gyűjtései: Korlát, Arka, - HOMNa. 3029.; E. Fehér Julianna 1957. 287.; Sgy. Szendehely (Nógrád m.) Szolnok megyéből - Kisújszállásról - 18. századi jegyzőkönyvi adat is említ felvidéki viaszkos kereskedőt. Vö. Szilágyi Miklós 1966. 88.; Lásd még Csalog Zsolt kérdőíves gyűjtéseit: Damjanich Múzeum Na. 499-67. 9. 68. Somogyi Manó 1905.; Már Gedde János munkája arra utal, hogy a 18. században hasonlóan cserélték el a sonkolyt különféle eszközökre. Vö. Füvessy Anikó 1971. 34. 69. Praslicková, Mária 1979. 159-160.; A méhészettel kapcsolatos vándorkereskedelemről legújabban összefoglalóan ír: Kotics József 1988. 114-125. 70. Füvessy Anikó 1971. 35-36. 71. Polonec, Andrej 1955. 50-58. ; Habovstiak, Anton 1971. 80-91.; Kovács Gyula 1898. 64-79. 72. Mérei Gyula (főszerk.) 1980.1. 382. 73. Fényes Elek 1843. 254.
