Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
A paraszti kereskedelem több évszázados kontinuitásának másik meghatározó eleme az árucsere-kapcsolatok térszerkezete, amely a 14-15. századra - a társadalmi és a táji munkamegosztás hatására -, elsősorban a mezővárosok hálózatának kialakulásában öltött testet. A királyi városok, ill. az Árpád-kori és Anjou-kori vásárhelyek is nagyban visszahatottak a társadalmi munkamegosztás fejlődésére, 9 ám a vidéki árutermelés valódi serkentője, egyben eredménye a mezővárosok kialakulása volt. 10 A mezővárosok hálózata nagyjából egységesen szőtte át az ország térképét, bár-éppen a hegyvidéken - szigorúan követi a táji adottságok geográfiai és népesedési feltételeit, lehetőségeit. Ezek formája és jelentősége igen eltérő volt ugyan, vitathatatlan, hogy a paraszti árucsere színtereit teremtették meg, s erőteljesen visszahatottak a paraszti termelés és kereskedelem egészére. 11 Bár az elmúlt két évtized során újabb történeti kutatások is igazolták a középkori paraszti kereskedelmet, 12 mégis újra Szabó Istvánt idézem: „Az utaknak abban a forgalmában, amely a paraszti árutermelés kialakulása nyomában keletkezett, nemcsak a fuvarozó szekeresek, hanem - mondhatjuk - a falu egész népe részt vett. A XIV., még inkább a XV. században az okleveles forrásokban állandóan találkozunk úton járó parasztokkal. Az egyik gabonát vagy állatot s a falu más termékeit vitte piacra, a másik viszont textilt és vasneműeket vitt haza a piacról, esetleg olyan tárgyakat is a piacon szerezve be, mint az épülethez való szögek, lécek stb. ... a hatalmaskodók e dús korszakában lépten-nyomon megállították a parasztokat, és elszedték javaikat. Az élet azonban nem állhatott meg: folyt a vásárjárás. " 13 Az életnek ezt a kényszerítő „parancsát" például a Felföld, ill. a Felföld és a Magyar-alföld közötti török kori kereskedelem adatai igazolják. A hódoltság idején jelentős volumenű kereskedés folyt - elsősorban a végvárak őrizete alatt - a hódoltság és a királyi Magyarország között. 14 Hasonló módon csak ideig-óráig akadályozhatták a kereskedelmet a földesúri hatalmaskodások, s nem gátolták azt meg a különféle vámok, adók, ill. a feudális adminisztráció különböző részesedési jogai sem. (Az ezekkel kapcsolatos forrásanyag persze egyértelműen tükrözi a nemesség meghatározó részesedését a középkori kereskedelemben.) 15 A középkori, valamint a 19-20. századi paraszti árucsere-sok vonatkozásban megmutatkozó - kontinuitását sejtetik a vásár- és piackörzetek, ill. az árucsere-kapcsolatok térszerkezete is (56-58. kép). Ennek részletes adatolása, igazolása önálló tanulmányt igényelne - más vonatkozásban még visszatérek e kérdéskörre. Miközben nem vitatom, hogy az egyes városok, piacok vonzáskörzete alkalmanként - társadalmi-gazdasági folyamatok hatására - változik, mégis úgy vélem, hogy a 15-16. századi településhálózat, ill. a rendelkezésünkre álló vásározási adatok, a 18. századi úrbérrendezéssel kapcsolatos paraszti bevallások, 16 az 1828-as összeírás tanulságai, 17 valamint a recens gyűjtések olykor határozott folyamatosságot sugallnak. Vagyis azt, hogy az árucsere-kapcsolatokat meghatározó tényezők egy része stabil elemekből áll, a másik részük viszont az al9. Szűcs Jenő 1955.; Komoróczy György 1942.; Püspöki Nagy Péter 1989. 10. Szabó István 1969. 237-238.; Bácskai Vera 1965.; Orosz István I960. 3-70. 11 Szabó István 1969. 238-239.; Bácskai Vera 1965. 12. Kubinvi András 1984. 225-226.; Pálmány Béla 1985. 13. Szabó István 1969. 237. 14. Komoróczy György 1942. 44. ; Pálmány Béla 1985. 163, 181. 15. Pl. a losonci harmincad vám naplói: Pálmány Béla 1985. 172-175. A vámok történeti kérdéseihez: Komoróczy György 1942. 10. 16. E vonatkozásban számomra Udvari István és Takács Péter tanulmányai az irányadók. Pl. Takács Péter-Udvari István 1989.195-226. 17. Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984.
