Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
lódva a nemzetközi kereskedelembe is. 233 A paraszti üzemekből a levágott, ill. elhullott állatok bőrét elsősorban zsidó és cigány vándorkereskedők vásárolták fel. Ha vannak is szórványos adataink arra vonatkozóan, hogy egy-egy település népessége bőrkereskedelemre rendezkedett be (pl. Ratkó és Csetnek Gömör megyében), 234 ebben á városimezővárosi ipart (pl. Rimaszombat csizmadiáit) kiszolgáló tevékenységet kell látnunk, amely azonban nem független a fuvarozás és közvetítő kereskedelem egyéb vonatkozásaitól sem. A bőrkereskedelem központjai - sok más cikkhez hasonlóan - a felvidéki vásárok voltak, 235 s a forgalom főbb irányai - a bőriparok szervezetének belső rendje ellenére - számos vonatkozásban egybeestek a Felföld-Alföld árucseréjének főbb trendjeivel. A felvidéki, ill. az alföldi szűcsipar, valamint az azt kiszolgáló bőrkereskedelem kapcsolatait számos 17-18. századi történeti adat hitelesíti, amely arra utal, hogy e nagy hagyományú termékcsere számos vonatkozásban hatott az érintkező tájak viseletének alakulására is (pl. bundák kérdése). 236 A gy apjúker es ke delemről sok vonatkozásban ugyanaz mondható el, mint a bőrkereskedelemről, ám a paraszti juhászat révén maga az értékesítés szélesebb csoportot érintett. Bár a 18. század második felétől Kelet-Európát is eléri a nyugati textilipar gyapjúkonjunktúrája, ennek alapvető^íifemmája, ti. a mezőgazdaság egészének modernizálása 237 nem elsősorban a paraszti üzemeket érinti. Kétségtelen azonban, hogy a 19. század első felében a Karancs-, Cserhát- és Mátra-vidék juhászata révén nagy hírre tett szert Losonc gyapjúvására, ahol évente 10 000 q gyapjú is gazdát cserélt, s ahol - a gácsi posztógyár felvásárlói mellett - a brünni posztógyár üzletkötői is megjelentek. 238 A gömöri és borsodi juhtartó gazdák Rimaszombat vásárán értékesítették a tavaszi gyapjút, de jelentős volt Rimaszécs, Egeres Miskolc gyapjúforgalma is. Ez utóbbi már a 17. századtól számottevő gyapjúvásárral bírt. A századfordulótól kezdve azonban már főleg losonci, rimaszombati, miskolci és fővárosi kereskedők vásárolták fel a falvakban a gyapjút, s ezzel a vásárok ezen forgalma megszűnt. 239 Túl azon, hogy a gyapjú, mint fontos ipari nyersanyag kereskedelmét a feldolgozó ipar szervezeti keretei és színvonala alapvetően befolyásolták, nyilvánvaló, hogy a nyersanyagbázis is kihatott a kézművesség ezen ágának kialakulására. Ebben a nagytájak kapcsolatának többször említett rendje ugyancsak kitapintható. Pl. a Gömör megyei gyapjúfeldolgozó ipar (Klenóc, Nyustya, Rozsnyó, Rimaszombat) nem kis részben az Északi-középhegység juhászatának gyapjúhasznára épült, s E. Marková azt isíelveti, hogy a gubakészítés - a szájhagyomány szerint - Miskolcról került Jolsvára. 24(1 Miközben a szlovák tutajosok gyapjút is szállítottak a Magyar-alföld irányába, 241 a Kis-Kárpátok vidékére, s különösen a myjavai zsákkészítők számára, a Magyar-alföldről szerez233. VassElőd 1975. 141. 234. Somogyi Manó 1905. 15. 235. U. 1864. 252; Sztudinka Ferenc 1911a. 5. 236. Huska, A. M. 1972. munkáját ismerteti: Márkus Mihály 1972. 35. A rimaszombati szűcsök már 1670-ben árultak Gyöngyösön „cifra ködmönt", a helybeli mesterek tiltakozása ellenére. Sajóréde (Gömör m.) szűcsei a magyar városokba is jelentős mennyiségű bőrárut szállítottak, de a honti és gömöri lakosságnak volt kapcsolata a magyar szűcsökkel is. Tehát kétirányú termékcserével, kapcsolatrendszerrel kell számolnunk. Vö. Fügedi Márta 1984. 235.; Fügedi Márta 1986. 200-201. ; Béres András 1976. 219. 237. Gunst Péter 1974. 24. 238. Sztudinka Ferenc 191 la. 21-23.; Manga János 1979. 73. 239. Paládi-Kovács Attila 1965. 130.; Dankó Imre 1972. 154-156. 240. Vö. Fügedi Márta 1984. 234-235. 241. Márkus Mihálv 1972.35.
