Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Balassa Iván: Előszó

ELŐSZÓ BALASSA IVÁN Mindig foglalkoztatott az a kérdés, hogy miért az építkezés a magyar néprajz egyik legjobban, a legszélesebb körben és legmélyebben kutatott területe? Ennek okai közül többet is meg lehet említeni. Először is, az utóbbi száz évben a népi kultúra átalakulásának, megváltozásának, sőt eltűnésének egyetlen részlete sem olyan szembetűnő, mint a népi építkezés. Még ha csak egy érdeklődő ment, vagy megy végig a falun, azonnal láthatja, hogy a régi, hagyományos házakat, gazdasági épületeket hogy cserélik fel az újabbak. A természetes fejlődésnek ez a rendje, de a nagyon is látványos folyamat a megörökítés igényét feltétlenül serkentette. Ez a tény nemcsak a néprajztudományt, de a műszaki érdeklődésű építészetet is mozgósította. Nem véletlen az, hogy a népi építészet kutatásának egyik nagy fellendülése az első világháború előtti évtizedben következett be, míg a második az 1930-as években, a népi mozgalomhoz kapcsolódóan. Ennek elindítója és szellemi atyja Györffy István volt, de az igazi szervezője Vargha László, akinek - szerencsére - hatalmas gyűjteménye megmaradt, és most is a kutatók rendelkezésére áll. Ebből a törekvésből nőtt ki az Országos Műemléki Felügyelőség hatalmas „Falukutatás"-i felmérő munkája, mely kiterjed Magyarország minden településére. Az a tény, hogy egyre kevesebb régi, hagyományos paraszti épület maradt meg a falvakban, és ezek megmentése elsősorban a szabadtéri néprajzi múzeumokban látszik megvalósíthatónak, az ilyen intézmények sorának alakulásához vezetett, hogy csak néhányat eml ítsek meg az országos gyűjtőkörű szentendrei mellett, a zalaegerszegi, a somogyi, a pusztaszeri, a nyíregyházi stb. Ennek a kutatási területnek külön évkönyve van Ház és Ember címen, melyet a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum jelentet meg. Ez rendkívül nagy dolog, hiszen a magyar néprajz egyetlen része sem rendelkezik külön kiadvánnyal, még az olyan nagyobb összefüggő területek sem, mint a folklór, vagy a társadalmi néprajz. A fokozott érdeklődést az is bizonyítja, hogy az utóbbi évtizedekben konferenciák egész sora tárgyalta ezt a rendkívül fontos kérdést. így többek között Békés megye kétévenként biztosít lehetőséget arra, hogy a népi építészet kérdéseit megtárgyalják. Nem akarom most ezeket sorra ismertetni, egyet azonban mégis ki kell emelnem közülük, és ez a Népi építészet az Alföldön című konferencia Nagykőrösön, melynek nagyszerű előadásait gazdagon illusztrálva nem régen vehettük kézbe. A szervező és szerkesztő Nóvák