Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)
Wolf Mária: Régészeti adatok Észak-Magyarország középkori népi építészetéhez
a 17 darab pénzből és egy aranyozott ezüst gyűrűből álló leletegyüttes, amely a ház É-i sarkából került elő. A pénzek közül a legkorábbi Hunyadi János denára, a legkésőbbi pedig I. Ferdinánd 1529-ből való vereté. A második épület valamivel kisebb az elsőnél, négyszögletes, 6x6 méteres. Jól kidolgozott lépcsős bejárata nem ugrik a lakótér elé. A mai felszíntől 140 cm-re ásták be. A tetőszerkezetet tartó cölöpök helyeit az erős bolygatás miatt nem tudtuk jól megfigyelni. A bejárattal szemben, az építmény D-i falának síkjából félkörívben kiugorva állhatott a kemence. Itt erősen átégett hamus foltot, valamint több követ is találtunk. Ennek az épületnek a falai mentén nem kerültek elő kövek, tehát feltehető, hogy itt nem erősítették, bélelték kővel őket. Belső berendezésre utaló nyomot itt sem találtunk. Az előkerült pénzek alapján a második házat is a 16. században építették. A Szendrő-Gacsalon feltárt két késő középkori földbe mélyített ház nagyfokú rokonságot mutat az ország több pontján feltárt Árpád-kori meneteles bejáratú házakkal, valamint az újkori Szabolcs megyében használtak némelyikével is. 50 Valószínűnek látszik, hogy a korai Árpád-kortól egészen a 20. század elejéig nagyjából azonos formában léteztek ezek a meneteles lejáratú házak, amelyek nyilván éppen úgy részét képezték a magyarországi házfejlődésnek, mint az ásatásokról eddig ismert Árpád-kori földbe ásott és a késő középkori földfelszínre épített, többosztatú házak. Amint az a fentebbi adatokból kitűnik, vidékünk középkori népi építészete igen változatos képet mutat. Mind az Árpád-kori, mind a késő középkori falvakban megtalálhatók a földbe ásott és a földfelszínén álló épületek. Az Árpádkori falvainkról kialakult képet az újabb ásatások eredményei tovább árnyalták, a négyszögletes földkunyhó mellett ovális, illetve kerek alaprajzú földkunyhókat is sikerült feltárnunk. Ezekben a házakban kő- és agyagkemencék egyaránt előfordultak, mint láttuk, egy településen belül is egymás mellett él a kétféle kemencetípus. Egy-egy adatunk van az Árpád- és a késő középkorból a tűzhely és kemence, valamint a kemence és szemeskályha együttes előfordulására. A házak általánosnak mondható nyeregtetős lefedésétől csak néhány esetben tapasztaltunk eltérést. Természetesen a földfelszínen álló épületek tetőzetéről nincs adatunk, mint ahogyan keveset tudunk ezeknek a házaknak a tüzelőberendezéséről is. A házak belső berendezésére a néhány helyen megfigyelt ülőgödrökön kívül mindössze két esetben lehetett következtetni. Ugyancsak két adatunk van a házak ajtajára vonatkozóan. 51 A régészeti ásatásokon a lakóházakon kívül a középkori falvak számos egyéb jellegzetes objektuma is előkerült: vidékünkön is feltártak gödröket, árkokat, 52 vízgyűjtőket, 53 szabadon álló kemencéket, tűzhelyeket, 54 valamint két juhhodálynak meghatározott földbe ásott építményt. 55 50. WOLF Mária 1985. 259-261. vonatkozó irodalommal. 51. Lezuhant és megégett ajtót figyeltek meg az Árpád-kori ház bejárata előtt a Miskolc-Sötétkapui ásatáson: KOMÁROMI József 1957. 86-88. 52. Árokrészleteket tártak fel Hajdúböszörményben: ANTALÓCZY Ildikó RF. I. 33. (1980.) 7980., Tiszadorogma-Göbei halmon: CABELLO, Juan 1979. 257., Szendrő-Gacsalon: WOLF Mária 1985. 263. 53. KOREK József 1975. 100-102. 54. Tiszadorogma-Göbei halmon: CABELLO, Juan 1979. 263-64., Hajdúböszörményben: ANTALÓCZY Ildikó RF. I. 33. (1980.) 79-80., Szendrő-Gacsalon: WOLF Mária 1985. 250. skk. 55. KOREK József 1975. 107.
