Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Sabján Tibor: A tüzelőberendezések terminológiai vizsgálata Északkelet-Magyarországon

is értelmet kap. Sajnos az adatok jelentős része nyelvészeti eredetű, így nem tudjuk biztosan azonosítani, hogy a kocik/kemencezug terminus belülfűtős vagy kívülfűtős kemencéhez tartozik-e?

25 Pedig okleveles forrásaink révén Borsod vármegyéből már a 18. század elejéről vannak adataink. 1715-ből származik az alábbi említés: „. . . nagj fel szóval mond Visnyainé jaj lám ugjan majd el aluttam itt a' koczikban". 1717-ben a következőket jegyezték fel: „Annyira kínzották, és törték (a boszorkányok) Szabó Mihallynét, hogy mint egy három hétig csak a' kuczikban sem mehetett, sőtt az ágybanis nagy kinnal, és győttrelemmel fekűtt, valamíg tágítást nem tettek rajta".

26 A fenti idézetekből egyértelműen kiderül, hogy a jegyzőkönyvek a kemencezugot mint hálóhelyet említik. Fontos az is, hogy a később gyakoribbá váló kocik alakváltozat mellett a kucik forma is szerepel, amely azonos a tiszántúli nyelvjárásban a megemelt padkára vonatkozó kucik szóval. Erről már kifejtettük azt a nézetünket, hogy korábban - mint az ország többi területén - itt is a kemencezug megnevezésére szolgált, csak az újabb eredetű sur terminológia (első okleveles említése 1715-ből) kiszorította. Ekkor a kucik terminus az ajtó melletti padkára tevődött át.

27 Okfejtésünket alátámasztja az a tény is, hogy az Alföldön a padkák a 18. században terjednek el, de a kuckó szót már az 1600-as évek elején említik írott forrásaink.

28 Régészeti leleteink tanúsága szerint már a késő középkorban megfigyelhető a kemencezug az alföldi parasztházak kályhás kemencéi és falai között.

29 Összegezve álláspontunkat tehát, a kemencezug jelentésű kocik terminológia nem lassú területi hatással került Északkelet-Magyarországra, hanem az ilyen irányú mozgásoknál korábban valószínűleg úri közvetítéssel honosodott meg. Az átvétel időpontja a tiszántúli sívf/kemencezug elnevezés általánossá válása előtt történt. Vizsgálataink során megerősítést nyertek Barabás Jenő Szolnok megyei megfigyelései, miszerint a sarokpihenő nevei jellegzetességeiken túl bizonyos stabilitást mutatnak, ameiynek alapján alkalmasak migrációs jelenségek modellezésére.

30 Ezt azzal egészítenénk ki, hogy a terminusok a tüzelőberendezés változásainak követésére is lehetőséget adnak, elsősorban erős „tapadási" tulajdonságaik révén. Ez megnyilvánulhat bizonyos szerkezeti részletekhez történő kötődésükben is, így például a kocik elnevezésű túzpadka jelentette a belülfűtős kemence szája előtti tűzhelyet, majd a konyha felé fordított hasábkemence szája, és a boglyakemence szája előtti főzőhelyet is, de hasonlóképpen rögzült a sut a kemence tetejéhez, függetlenül attól, hogy szobai vagy konyhai kemencéről van szó, de megnyilvánulhat bizonyos helyi kötődésben is (ennek egyik legjobb példája Gunda Béla felső-borsodi megfigyelése, ahol az elbontott kemence helyén keletkezett térséget továbbra is sutnak nevezték).

31 25. Az adatok zöme SZINNYEI József Magyar Tájszótárából és a Magyar Nyelvjárási Atlaszból származik. A néprajzi vonatkozású információk olyan átmeneti formákhoz kötődnek, melyek elemzése nem elegendő a kérdés megítéléséhez. 26. SZAMOTA István-ZOLNAI Gyula 1902. 1176. 27. SABJÁN Tibor 1988. 20. 28. TESZ. 652. „kuckó" címszó 29. SABJÁN Tibor 1989. 214. 30. BARABÁS Jenő 1974/b. 245. 31. GUNDA Béla 1934. 12.