Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)
Bakó Ferenc: Újabb eredmények és kérdőjelek a pincekutatásban
pincékben tárolták. Mindemellett a közvetlen kapcsolat ténye, folyamata a két helység között a források elégtelensége miatt csak feltételezhető. Az Egri-völgyhöz közeli egyik falu, Bogács kisebb részét ugyancsak Andornakuak nevezik, ez a második ilyen, előttünk ismert településnév a Kárpátmedencében. Közvetlen kapcsolat a két helység között nem mutatható ki, de a 15. század első harmadában mindkettőnek ugyanaz a nemesúr volt a birtokosa. Andornak a 15-16. század folyamán többször is lakatlanná vált és területe beolvadt a szomszédos, vallon eredetű Nagytálya határába, népessége pedig feltehetően felszívódott az Egri-völgy többi falujában. Ennek ellenére a populáció egy kisebb magja megmaradhatott, amely az egykorú források szerint a borospincékben lakott. 7 Az Egri-völgy népesedéstörténetéből az irodalom csak a vallon-franciákkal foglalkozott, pedig kétségtelen, hogy közöttük, mellettük németek is éltek. Bizonyítják ezt Eger városában a közigazgatás egyes kifejezései és a határ földrajzi nevei. Még inkább erre vall a város mellé telepített falu, Felnémet neve, melynek alakja 11. századi keletkezésre utal. Itt is jellemző a szőlőművelés, valamint a bor tufapincékben való tárolása. Az Egri-völgy, latinul Vallis Agriensis, a püspökség megalapítása (kb. 1010) óta egyházi birtok, amelynek népessége szervezett telepítések révén alakulhatott ki. A vallon források a Hegei és az egri püspökségek ilyen jellegű kapcsolatait tárják fel, de nincs megbízható magyarázat arra, hogy ebbe a birtoktestbe hogyan kerülhetett Andornak révén nemesi tulajdon. A község, épp úgy, mint az Egri-völgy lakosságának nagy része, a török hódításnak esett áldozatul. Lakói a 16. század végére eltűntek, tehát elpusztultak, illetve szétszóródtak a környék falvaiban, bár ezek igen kevesen lehettek ebben az időben. Egykori létükről csak helynevek és bizonyos típusú nevek tanúskodnak, amelyeket írott források őriztek meg számunkra. A 16. század közepén összeírt jobbágynevek között néhány elárulja a család német, vallon vagy olasz eredetét. 8 Többet mondhatnak azonban erről a szőlőművelés, bortermelés tárgyi emlékei, a kőbe vájt pincék. Andornak kulcsfontosságú hely ebben a tekintetben, a határában lévő régi pincék miatt. Amint említettem, a tufapincék korának, építésének meghatározása vagy éppen becslése nehézségekbe ütközik, mert a feljegyzések a 15. század előtti időkben hallgatnak róluk, a falakon pedig nem találtunk datálásra alkalmas feliratot vagy évszámot. Különleges eset az andornaki pincéké, ahol rendelkezésre áll egy időpont (1779), amely előtt kell keletkezésüket feltételeznünk. A falu története - mint láttuk - arról tanúskodik, hogy népessége a 15. század derekától kezdve gyér, közigazgatási helyzetét tekintve nem is falu, csupán puszta, possessio. Andornak tehát csak a 15. és a 18. században tekinthető olyan településnek, amelynek határa és elsősorban a szőlőültetvények megművelésére elegendő lélekszámú lakossága volt. Ez a helyzet szorosan összefügg a „régi" pincecsoportok megépítésével is, hacsak ezt nem a szomszédos Nagytálya szőlőművelőinek tulajdonítjuk, bár erre a feltételezésre semmiféle adat nem jogosít. 7. SOÓS Imre 1975. 76-77. 8. BÁN Péter 1988.
