Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Paládi-Kovács Attila: A középhegységi állattartás építményei a Kárpátmedence északkeleti térségében

disznóólat. Bakó Ferenc Heves megye 18. századi disznóólait sövényfallal készültnek mondja, Selmeczi Kovács Attila pedig a Zempléni-hegységben talált sövényből font kerek tyúkólak emlékére.

25 Az általa és Petercsák Tivadar által is behatóan ismertetett gerendavázas disznóólak divatja szerinte aligha több egy évszázadnál. Ezt már csak azért is megnyugtatóan tisztázni kellene, mert Erdélyből szép számmal vannak adatok gerendavázas disznóólakról már a 17. századból. A merinói birka számára emelt meleg, zárt épületeket a múlt század első felében még az uradalmi adminisztráció is többnyire a/co/nak említette. Dédes (Borsod m.) nevezetességei között 1851-ben Serényi gróf új birkaistállói is helyet kaptak: „Az épületek közt említést érdemelnek a palakővel fedett urasági épületek s ezek közt különösen a cseh modorra épült juhaklok. . ."

26 A 19. század derekától aztán a parasztok is nagyobb számban építettek vályogból, kőből, zsúppal, majd cseréptetővel fedett birkaistállókat, de megnevezésükre akkoriban már a hodály szó terjedt el. Esetenként a lóistállóval egy tető alatt álló, azonos színvonalú épület. A pásztorhajlékok közül a félig földbe ásott, nyeregtetős kunyhókat meglehetősen jól ismerjük. Tudjuk azt is, hogy a sajtház döntően a gömöri és a heves-borsodi uradalmi juhászat jellegzetes építménye volt. Azonban pásztorházak tisztességes leírásával, felmérésével, építésének körülményeivel behatóan még nem foglalkoztunk. Adósak vagyunk a fennálló kúpos kunyhó felderítésével is. Az eddigi szórványadatok mind Zemplénből valók. Filkeháza kondása a kunyhó vázát rudakból állította össze sátor alakúra, majd vályogot, gyeptéglát rakott rá.

27 Balassa Iván idézi Pethe Ferenc lokalizálatlan adatát: „. . . a 'kanász' palotája egy tsútsos kunyhó", de kimondottan zempléni adatot nem talált.

28 Szabadfalvi szerint a zempléni makkoskondás kunyhója jobbára téglalap, ritkábban kerek alaprajzú és a két kunyhótípus az elkészítés módjában is különbözött egymástól. A kör alaprajzú kunyhó kúp alakban összeállítgatott 3-4 méteres rudakból épült. Ezt is befedték földdel csaknem ember magasságig. Csak a csúcsa közelében hagyták fedetlen, hogy a füst ott távozhasson. A kúp alakú kunyhótípust a kondásoknál is gyakrabban használták a szénégetők.

29 Ez utóbbi megfigyelés valószínűleg az első világháborút és a makkoltatás megszűnését követő évtizedekre érvényes. Az elmondottak talán igazolják, hogy az északi magyar népterület állattartó építményeinek további rendszerezése, elemzése még sok tanulsággal szolgálhat mind a szóban forgó regionális kultúra összetevőinek, elemeinek és részrendszereinek, mind a magyar és tágabban a Kárpát-medencei építőkultúra tradícióinak átfogó ismeretéhez. 25. SELMECZI KOVÁCS Attila 1981. 100-101. ; PÁPAI Karoly és BAKÓ Ferenc idézett adatait lásd ott. 26. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 80. 27. PETERCSÁK Tivadar 1972. 517. 28. BALASSA Iván 1973. 73. 29. SZABADFALVI József 1968. 66-67. Talán van jelentősége, hogy a kör alaprajzú kunyhót Gömörben és Szepesben is főként a szénégetők használtak, (vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988b. 79.). A mészégetőknek szintén voltak speciális kunyhótípusaik, lásd BAKÓ Ferenc 1968. 70-73.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988b. 70. A favágók, erdei faragók, botgyűjtők, cserezők ideiglenesebb kunyhókat építettek, mint a pásztorok vagy a szénégetők, mészégetők.