Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Paládi-Kovács Attila: A középhegységi állattartás építményei a Kárpátmedence északkeleti térségében

14. kép. Kerek kunyhó alaprajza (mészégetők építése). Repáshuta, Borsod m. (Bakó F. 1968. nyomán) színjük, amik alatt kétszáz vagy ennél is több barom elállhat vagy eltekhetik."

22 Megjegyzése a szóban forgó terminus fordítási bizonytalanságától eltekintve is megerősíti, hogy akkoriban a zárt istállóval szemben a részben vagy egészen nyitott oldalú fedelek jellemezték a térség régi állattartását. A zárt istállók kapcsán csak két apró mozzanat jelzésére szorítkozom. Ezek neve a keleti palócságnál és keletebbre is mindenütt ól (marhaól, lóól stb.). A Sajó és a Bodrog közötti tájakon a marha- és a /óó/nak jellegzetes tartozéka volt a bodonjászol. Ennél is nagyobb területen mutatható ki 'jászol' értelemben a váló szó.

23 Tanulságos lehet a sertés- és juhtartás zárt építményeinek vizsgálata is. Nógrád megyében a 18. század elején felvett hagyatéki leltárak, inventáriumok, kárlisták szerint a legtöbb gazda udvarában ott állt a hízó sertések számára a lábakra épített, hídlással, válúval és függesztett csapóajtóval ellátott disznóól, az ún. hidas.

24 Ez a gazdasági épület a 18. században főként Észak-Magyarországon és a Dunántúlon volt a paraszti udvarok jellegzetes tartozéka. Hogy mi volt előtte és mellette? Halvány jelek szerint fonott falazatú építmények. Pápai Károly Rimócról (Nógrád m.) említ fűzvesszőből fonott 22. Magyar Simplicissimus é. n. 154. A szín, állás, fészer stb. elnevezésű igénytelen, nyitott oldalú fedeles építmények csoportjában sorolható a kecsketartás tartozékainak zöme is. Lásd VIGA Gyula 1981. 39-43. 23. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1980. 162, 179. 24. ZÓLYOMI József 1985. 240.