Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Hoffmann Tamás: Az emeletes parasztház

AZ EMELETES PARASZTHÁZ HOFFMANN TAMÁS Magyarországon emeletes házban városi emberek laknak, a parasztok - falun - földszintes házakban. Dél-Magyarország városaiban, amelyek sokkal inkább emlékeztetnek még ma is a falvakra, minden emeletes lakóházat palotának nevez a népnyelv, megőrizve a szó eredeti, középkor végi jelentésárnyalatát. Ez azonban korántsem tipikus Európában. Vannak jelentős területek, mondhatni kontinensünk településövezeteinek nagyobb részén, ahol a parasztok is emeletes házban élnek. Persze arra vonatkozóan, hogy miért és mióta, már megoszlanak a vélemények. Azt mindenesetre csaknem minden szakíró vallja, hogy földrészünk legrégibb emeletes házai a bizánci kultúrkörben épültek fel és talán a Kaukázuson túlról, meglehet egyenesen Perzsiából terjedtek el. Toronyházakat már a rómaiak is építettek a kolóniákon, de ezek elsősorban erődítmények voltak és egyelőre semmivel sem járultak hozzá a lakásviszonyok átalakításához. Mindenesetre a Mediterráneum ókori városaiban és az Alpokon túli tartományok közigazgatási központjaiban már voltak emeletes lakóházak is, nemcsak többszintes középületek magasodtak fel hozzávetőleg kétezer évvel előttünk. Sietek hozzátenni, hogy ebben az időben a vidékiek, elsősorban a földművesek még csaknem mindenütt megőrizték a barbár lakás- és építőkultúra hagyományait kontinensünkön. Vagyis a Földközi-tenger mellékén rendszerint földszintes, gyakorta kövekből falazott nyeregtetejű, többnyire egysejtű vagy kétosztatú épületekben laktak, bár voltak olyan vidékek is, ahol a kör alaprajzú kunyhókat kedvelték. A lombhullató erdők övében csaknem mindenütt földbe ásott oszlopok közé font sövényt tapasztottak be sárral és az ilyen padlásolatlan lakóházban belső osztást nagyon ritkán tettek. Északnyugat-Európában, jószerével a Német Síkságon és a hozzá kapcsolódó vidékeken egyetlen közös tető alatt élt ember és az állat egyaránt, az épület belső terét ritkán tagolták és a padlásteret sem tartották szükségesnek elválasztani a ház belső terének tömegétől. Az Elbától keletre, de sok helyütt Közép- és Nyugat-Európa tájain is veremházakban élt a lakosság egy része. Ezeknek a földbe ásott kunyhóknak az építészeti övezete mélyen benyúlt Délkelet-Európába, tulajdonképpen mindenhova, ahol a táj eredetileg ligetes sztyeppe volt. Ettől északra, Kelet- és Észak-Európa lombos erdeiben, ahol már fenyők