Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kovacevicova, Sona: A népi és a városi építészet közötti kapcsolatok Szlovákia múltjában

10. kép. Mosóc (Mosovce) - 1471.: fameny- 11. kép. Enteriőr bútorokkal, Kassa (Kosice) nyezet és faajtó 1474-1477. létesült) a városi ácsok voltak, akik a 40 főt is elérő falusi kisegítő csoportokkal dolgoztak.

14 A korábbi protestáns ízlésnormákat, amelyek gyökerei a késő gótikába és reneszánszba nyúlnak, a protestánsok sajátjuknak tekintették és mint ilyet, szembeállították a jezsuiták által propagált katolikus barokkal (ami az öltözködésben, lakásban, a díszítésben, ornamentikában is megnyilvánult). A városi kultúra vidékre történő átszivárgása a 16. és a 17. században tehát a kézművesek, a kisnemesek, de a protestáns tanítók és lelkészek közvetítésének köszönhető. Ez azonban nemcsak a lakóépületekben, a lakáskultúrában, hanem az egész életvitelben, életstílusban is éreztette hatását. A városból hozott formákat minden térség szükségleteinek, a megyei rendelkezéseknek és utasításoknak, éghajlati viszonyoknak és az adott gazdasági lehetőségeknek megfelelően tovább variálta. A fejlődés megtorpanásával együtt, ahogyan arra néhány régióban pl. a bányászat, a kézműipar stb. hanyatlása idején került sor, ez az életstílus nagyon gyakran egészen a 19. század közepéig fennmaradt.

15 14. A nagypalugyai (Paludza) fatemplomot a liptószentmiklósi illetőségű Josef Lang építette. A kézsmárki templom példája inspirálta. 15. Slovensky národopis, 1986. 1-2. szám, a tradíciók kérdésének voit szentelve, lásd főleg az összehasonlító képmellékleteket.