Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Páll István: A táji jellegzetességek keveredése Északkelet-Magyarország népi építkezésében a 18-19. században

azzal a népi építészeti kutatásunk éppúgy nyerhet, mint azokkal az adatokkal, melyeket nekem sikerült a levéltárakban előbányászni s itt bemutatni. A néprajzi szakirodalomban kandalló néven szereplő szobabeli nyílt tüzelőberendezésnek területünkön féltucat nevét sikerült fellelni a 17-19. századból. Kétségtelen, hogy időben a legkorábbinak a kályhás kemence név tekinthető: Olcsvaapátiban 1662-ben a Károlyi család épületeinek leltárában az asszony házában lévő „mázos kályhás kemencét" említik, mely alatt vasláb található. A „vasláb" kitétel miatt itt kályhaszemekből készült kandallót sejtünk, akárcsak a kallói vár urának házában 1664-ben talált „belől szenélő Kemencze Kályhás" megfogalmazásban összeírt tüzelőalkalmatosságon is. Az ugyancsak Olcsvaapátiban összeírt, a kisasszonyok házában található másik „kis mázos kájhás kemencé"-nek azonban „az fültőjén . . . asztalos csinálta ajtó" volt, ami inkább kívülfűtős, kályhaszemekből rakott zárt tüzelőt sejtet; bonyolítja az értelmezést, hogy a leányasszonyok házában név szerint is említik az imént csak feltételezett tüzelőt „mázas kájhás külfültő kemence" formában, s a már idézett kallói inventárium az „öregh Palotában" is jelölt egy „kivűl fötő kályhás Kemenczé"-\. Az olcsvaapáti udvarház sütőházában szintén kályhás kemencéről ír az inventárium, amin viszont már egyértelműen zárt tüzelőt kell értenünk.

4 A Barabási család barabási udvarházánál az ebédlőben összeírt zöldmázas kályhás kemence az 1670-es években

5 ugyanúgy a fentebb feltételezett formájú kandallót jelölheti, mint a Forgách család szentmártoni várkastélyában 1702-ben készült inventárium „új zöld mázas kemence aljával" megfogalmazással közölt palotabéli tüzelőalkalmatossága.

6 A Nyírség délebbi részén fekvő Balkányból is ismeretes hasonló adat: itt a Bory család kúriájában (egy egy szobából és egy pitvarból álló épületben!) említenek 1676 ban kályhás kemencét.

7 Maga a megnevezés tovább élt a 18. században is: a Tiszántúl nyugati részén, Tiszanagyfaluban 1777-ből írja Hollósy János özvegye, hogy „A Házi kályhás kementzét ött Németh forinton vettem, szerzettem magom pénzén, mert csak boglya Kementzét találtam, egyébbet semi jobbat."

8 Az adat több szempontból is érdekes számunkra: a boglyakemence kevésbé szalonképes egy magasabb igényű hölgy számára, mint a kályháskemence, s ezért kiegészítésképpen (vagy helyette) szerzi be a csempés tüzelőberendezést; nem világos ugyanakkor, hogy itt nyílt vagy zárt tüzelőről van-e szó, akárcsak Újfehértón 1782-ben, ahol szintén „jó kájha kementzé"-\ említenek egy udvarház két első szobájában.

9 A Bácsaranyoson 1801-ben feljegyzett szobabéli „Kályhából Kandalló" név már egyértelműen utal a mai megfogalmazás szerinti berendezésre.

10 Magával a kandalló névvel 1755-ben találkoztam első ízben: Tiszaeszláron Kemény László gróf tiszttartója számadásában említi, hogy a „kementze csinálóknak kementzéért kandalióért" négy máriás fizetséget adott. Ugyan4. Károlyi oklevéltár IV. k. 444-452. (Olcsvaapáti) és KERESKÉNYI Miklós 1985. 274. (Kalló) 5. Műemléki topográfia I. k. 290. 6. BÁRTFAI SZABÓ László 1910. 599. 7. Műemléki topográfia I. k. 286. 8. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár (a továbbiakban: SzSzMLt.) IV.A.9. F. XXII. N° 62. 9. SzSzMLt. IV.A.9. F. II. N 7.). 10. SzSzMLt. IV.A.9. 89. d. N° 120.