Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Habovstiak, Alojz: Régészeti adatok a középkori népi építészet tanulmányozásához Szlovákiából

2, ábra. A hetényi (Chotín) feltárás helyszínrajza kunyhókkal és árokkal kontinuitása figyelhető meg, megnyilvánul ez a települések folyamatosan lakott voltában éppúgy, mint a régebbi település- és házformák továbbélésében. A 10. század végén és főként a 11. században, de az ezt követő századokban is területünkön a falu már egy zártabb és határozottabb képződmény, templommal és temetővel, s a 12. századtól helyenként már udvarházzal is. A középkori falu képét az egyes komponensek és alkotóelemek formálták. Az első ezek közül a telek, mely az írásos emlékekben sess/oként fordul elő, mely a különböző építmények (kunyhók, tűzhelyek, kemencék, vermek stb.) meghatározott csoportosulásából állnak. Az árkok rendszere, melynek maradványait néhány településen föllelték, az objektumok körülkerítését tanúsítják (Hetény - Chotín, 2. ábra). A középkori falvak telkeiről területünkre vonatkozóan eddig nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. Csak a jobban ismert morva-, csehországi, valamint a szomszédos magyar helyzet, továbbá az írásos emlékek adatai alapján állapíthatjuk meg, hogy legkésőbb a 14. század kezdetére stabilizálódott, és a középkori falu jellegzetes elemévé vált. Az ún. szalagtelek a hosszan elnyúló alaprajzú házzal túlsúlyban van a kétszárnyú L, vagy a háromszárnyú U alakú beépítéssel szemben. Szokás szerint atelkek kerítéssel, vagy kőfallal voltak körülvéve. A telek legfontosabb és meghatározó eleme a lakóház volt, melynek két fő formája mutatható ki: az egyik a földbe mélyített verem-, illetve félveremház, a másik a talajszintre épített, felmenőfalú épület. A veremházak négyszög, vagy téglalap formájú, 3-4x3-4 méter alapterületű gödrök, tűzhely-, kemencemaradványokkal a szögletükben és cölöplyukakkal (3. ábra 1-3., 5-9., 15-20., 4. ábra 1-4.). Néhány objektumban a kemence a kunyhó gödörfalába volt bemélyítve. Falukat sárral tapasztott sövényfonás bélelte, föléjük két ágasra nyeregtetőt emeltek. A kunyhó bejárata rendszerint a déli oldalon, atűzhellyel, illetve a kemencével szemben volt. A veremházak további belső berendezését különböző mélyedések és szerkezetek alkották. A padozat döngölt agyagpadló volt. Ezek a veremházak Szlovákiának főként a déli, alföldi részeire jellemzőek a középkor korábbi szakaszában (10-13. század).