Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Népi és ipari műemlékek - Balassa M. Iván

rik föl, azaz nem alakítanak ki sima tetősíkot. Ilyen pl. a füzéri tájház is (11 8. kép). A kontyolt nyeregtető miatt csak az udvari homlokzat alsó falsíkját díszíthették, ezért az ablakok keretezése mellett elsősorban a két ablak között alkalmaztak vakolatdíszítést, többnyire virágmotívumokkal. A tornác ezt a területet is csak későn érte el. Mindössze a Cserehát keleti részének falvaiban terjedtek el a XX. század elejére az első- és oldaltornácok, és nem ritka a tört tornác sem. A Zempléni-hegység és a Hegyköz parasztházai azonban napjainkig lényegében tornác nélküliek maradtak. Abaújban még kevésbé maradtak fenn olyan ipari épületek, melyek a parasztság közvetlen ellátását szolgálták, mint Tornában ésGömörben, de akár a Bükkalján. Egykor a Hernád-völgye és a Zempléni-hegység települései sem szűkölködtek malmokban. Ez utóbbi területen olyan manufaktúrák is működtek, mint az üveghuták a máig is nevükben ezt a múltat őrző településeken, sőt ezen a vidéken alakultak meg az első, később kizárólag a parasztság igényeit kielégítő keménycserépgyárak Regécen, Telkibányán, majd Hollóházán. Tokaj-Hegyalja. A megye ötödik, az előzőektől némileg különböző építészeti tája a Hegyalja, ahol a szőlő monokultúrás termelése, és az ehhez kapcsolódó kis- és kézműipar, a kereskedelem és a szállítás az átlagosnál nagyobb lehetőséget biztosított az itt élőknek, a többnyire városok, mezővárosok lakóinak. Hegyalja hivatalosan a Zempléni-hegység peremén Sátoraljaújhelytől Abaújszántóig tart, de a népi építkezés szempontjából mindenképpen ide sorolhatók az Abaújszántótól északra lévő, a Kassára menő út mellett fekvő települések is egészen Abaújvárig. A városok, mezővárosok és a hozzájuk csatlakozó falvak településformáiról nehéz egységes képet adni. Általánosságban a főút, vagy főutak mentén fésűs beépítésűek, a lakóházak nemegyszer majdnem teljesen zárt utcaképet alkotnak, annak ellenére, hogy kizárólagosan az egyik rövid homlokzatukkal néznek az utcára. Helyenként a viszonylag keskeny szalagtelkeken több lakóépület követi egymást. A települések jelentős részénél egy halmazosság is feltűnik, ez egyrészt a terepviszonyok következménye, másrészt társadalmi okokra vezethető vissza. A nem kizárólagosan, vagy döntő mértékben szőlőműveléssel, hanem szemtermeléssel is foglalkozó falvakban itt is ott álltak a telket lezáró csűrsorok egészen a közelmúltig, mint ahogyan ez, igaz, már részben romjaiban Hejcén látható. A településképben tapasztalható kettősség a népi műemlékállományban is nyomon kísérhető. A szegények lakta részek lényegében nem különböznek az abaúji falvaktól, az eltérés elsősorban a gazdasági rendeltetésű építmények teljes, vagy közel teljes hiányában mutatkozik. Itt is azok a talpas-vázas sövényfalú épületek álltak, mint a Zempléni-hegységben és a Hegyközben. Alaprajzi elrendezésük, tüzelőberendezésük stb. szintén megegyezik az ott ismertetettel.