Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Népi és ipari műemlékek - Balassa M. Iván

közül a csűrök egy része is ezzel a technikával készült. Figyelemreméltó, hogy Komlóskán még a XX. század elején is épült boronafalú ház. A Csereháton, és még jobban megfigyelhetően a Hernád-völgyében a föld-falazatok váltották fel a teljesen, vagy túlnyomórészt fából készült falakat. A Hernád nyugati partján lévő falvakban és az ehhez csatlakozó dombvidéken elsősorban a vertfal terjedt el. Mindössze a XIX. század legvégén, és az első világháborút megelőző időkben tűnt föl, akkor is csak szórványosan a vályog. A kőnek szinte nincs is szerepe ennek a vidéknek az építkezésében. A Zempléni-hegység és a Hegyköz ettől eltérő képet mutat: a borona (120. kép) és a talpas-vázas sövény építkezést a kőből készített falak követik. A földfalazatok, a vályog és a vertfal csak a Hegyköz alsó, egykor nem is Abaújhoz, hanem már Zemplénhez tartozó részén tett szert nagyobb jelentőségre. A lakóépületek alaprajzi elrendezése itt is erősen hagyományőrző. Az előrelépés dokumentuma, a második lakószoba megjelenése rendkívül későre, a XIX. század végére tehető csak, és ekkor sem válik általánossá. A szoba, és eredetileg az egész lakóépület egyetlen tüzelőberendezése a lapos, szájával a lakóhelyiségbe néző kemence, mely elől a füstöt a ferde, a pitvarra, a kémény alá szolgáló füstelvezető, a kabola vezette el. A legújabb kutatások szerint úgy tűnik, hogy ez a terület a tüzelőberendezések, füstelvezető szerkezetek fejlődésében megelőzte az innen nyugatra lévőket. Itt a füstelvezető már a XVII. században, a kémény pedig a XVIII. században megjelent a vidék paraszti építkezésében. Sajnos ezek a kabolás kemencék napjainkat nem érték meg, mindössze Komlóskán áll még egy belőlük (119. kép). Több fejlődési szakasz után a lapos kemencék végül is a pitvar hátulsó részében, a vázas-fonott szabadkémények alatt találták meg helyüket, a szobákban pedig csak az időközben a kemencéhez csatlakozott, téglából, vályogból épített takaréktűzhely maradt. Ezt az utolsó fejlődési szakaszt lehet a közelmúlt lakóházaiban megfigyelni. A lakó-, de hozzátehetjük, az olyan gazdasági építményeknek, mint az istállók, csűrök tetőszerkezete kizárólagosan szarufás. A lakóházak tetőformája élesen elválik az innen nyugatra lévő gömöri-tornai tájaktól. Az uralkodó forma a kisfüstlyukas nyeregtető, de - elsősorban a Zempléni-hegységben - a teljesen kontyolt tetők sem ritkák. A XIX-XX. század fordulóján épült házakon a Hegyköz északi felében (pl. Felsőregmec, Filkeháza, Nyíri stb.) az oromzatos nyereg, az ezzel egy magasságban lévő hernádparti településeken (pl. Kéked, Pányok, Abaújvár, Zsujta) pedig a csonkakontyos tető tűnik föl. Az épületeket zsúppal fedték. Gyakori az ún. lépcsős-zsúp, mikor vagy az egész tetőn, vagy csak annak élein a kévéket tövükkel lefele kötik a tetőlécekhez, és nem ve-