Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Népi és ipari műemlékek - Balassa M. Iván

Nemcsak a helyi kőépítkezés jelentős, hanem erről a vidékről kőből készült épületszerkezeteket is szállítottak a délebbre fekvő, már földépítkezésű területekre. Bogács pl. faragott ablakkeretekkel, Szomolya faragott kővel látta el a kőben szegény tájakat egészen a Tisza mentéig és a Jászságig. A Szomolyán készült sírkövek az Alföld egész északi peremén ott állnak a temetőkben. A kőépítkezésről szólva kell megemlékezni a barlanglakásokról is. Borsod megyéből, többek között Bakó Ferenc alapos feldolgozása nyomán Szomolyáról, Bogácsról, Cserépfaluból, Cserépváraljáról, Tibolddarócról, Kacsról, Sályból, Kisgyőrből, sőt a megyeszékhelyről, Miskolcról is ismerjük őket. A könnyen faragható tufa a Bükk déli lejtőjén nemcsak lakóhelyek, hanem különböző gazdasági rendeltetésű építmények kialakítására is lehetőséget nyújtott. Ezzel még az uradalmak is éltek, amikor cselédlakásokat, sőt, mint Szomolyán és Tibolddarócon kőhodályt építettek ily módon (39. kép). A lakásul szolgáló barlangépítmények alaprajzukban, használatmódjukban a lehető legnagyobb mértékben igyekeztek igazodni az épített házakhoz. A dél-borsodi lakóházak többnyire szoba-konyha-kamra alaprajzi elrendezésűek. Ennek fejlettebb változata a Hejő és a Sajó közötti részen figyelhető meg, ahol föltűnő gyakorisággal már a XIX. század első felében két lakóhelyiséges házak épültek. A néprajzi kutatás Dél-Borsod lakóépítményeinek tüzelőberendezését egyértelműen alföldi jellegűnek találta. A részletesebb történeti vizsgálat azonban arra utalt, hogy a boglyakemencék, a konyhai tüzelőpadkák a visszahúzódó belülfűtős, belső füstelvezetéses kemencék helyét foglalták el. Az Alföldön megszokottal szemben itt gyakran a szabadkémény csak a konyha hátsó részének felét, kétharmadát borítja, és a konyhai tüzelőpadkák többnyire mindössze a kemence szája előtt figyelhetők meg, míg innen délre ezek mindhárom falnál megtalálhatók. A Tiszához közeli helységekben az alföldi konyha középpadkájának emléke is él. Jellemző tetőszerkezete a vidéknek az ágasfás-szelemenes, melyre még a Bükkalja dombok között meghúzódó falvaiban, például Bükkaranyoson is találni mai napig álló épületeket. Az ágasfás-szelemenes tető egy sajátos változata a közkedvelten „matyó"-nak minősített üstökös, vagy buggyos tető. Ennél a megoldásnál az ágasfába egy ferdén felfele álló konzolszerű gerendát csapolnak, mely a szelemen végébe erősített élszarufát tartja. így lehetőség nyílt arra, hogy egy íves alaprajzú, előreugró tetőt alakítsanak ki. Az újabb kutatások azonban fölhívták arra is a figyelmet, hogy ez a tetőmegoldás nemcsak a matyóknál, hanem ennél szélesebb körben is föllelhető volt a hegyvidék és a síkság találkozásánál. Ma már csak egyetlen ilyen lakóház van a megyében, Tardon, ennek tetőzetét a műemléki helyreállítás során rekonstruálták (43. kép). Dél-Borsodot általában a deszkaoromzatos nyeregtetők jellemzik (42. kép).