Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)
Templomok festett mennyezetei és berendezései - Szabadfalvi József
Mózes-székként (papi szék) volt használatban, most az egykori szentély-részben látható (10. kép). Az avasi református templomban egykor volt festett bútorzat. A kazettás mennyezete ma egyszínű zöld, a gondos szemlélés sem fedezi fel alatta a korábbi festés nyomát (5. kép). Néhány tábla napjainkban is látható, pl. a stallumból kiemeltet ott a szentélyben helyezték el. A stallum mellett álló fedeles pad, az utóbbi tíz év óta kétsoros papi szék 1 9. századi munka lehet, a háttámlájában elhelyezett festett táblák azonban jóval korábbiak, feltételezhetően a 1 8. század első harmadában keletkezhettek. E táblák is az avasi református templom régi bútorzatából származhattak. A parókia épület imatermében kialakított új bútorzaton is elhelyeztek néhányat. A miskolci Herman Ottó Múzeumban is található néhány szép zöld alapszínre festett, datált 1 8. századi fogas, amely egykor a templomban állhatott. A templom régi, 1 7. századi bútorzatát, közöttük a terjedelmes karzatokat is az 1 941-ben történt felúj ítás során lebontották, s a padokat is kicserélték. Ezek egy része pedig festett bútorzat volt. Ezekről Szendrei János, Miskolc monográfusa a következőket írta: „Jelentékeny részük ugyanis, magyar ornamentikájú virágokkal, tulipánokkal, bazsarózsákkal van kifestve, mint azt virágos ládáinkon látjuk. E népies díszítésben a tiszta ősi magyar stylus és ízlés nyilatkozik meg s nagyrészük évszámos feliratokkal lévén datálva, e nemben szintén becses emlékek." A megyaszói templomot századunk legelső éveiben átalakították és megnagyobbították. Ekkor bontották le az 1 735-ben készített és felrakott festett mennyezetet és az 1 704-ben faragott és festett szószék-fedelet is. Szerencsére a miskolci múzeumba került, itt őrizzük azóta is. (Terv szerint azt a szerencsi várban, a Zempléni Múzeum kiállításán fogjuk elhelyezni.) A megyaszói kazetták elsősorban gazdag növényi ornamentikával festettek, figurális díszítmény igen kevés. A virágdíszeken felsejlik még a késő reneszánsz néhány jellegzetes díszítőeleme, megoldása. A szabadkézzel, sablon nélkül festett virágoktulipánok, rózsák, rozetták, szegfűk stb. - mindegyike más és más. A megyaszói táblák színvilágára a hideg és a meleg színek egyensúlya jellemző. A megyaszói festett mennyezet készítésének idejét, pontosabban az évét s az alkotók nevét a táblák egyike pontosan megörökítette: „Anno Do/min/i 1 735. Die 12. Februarii Isten Segedelme Által Mun/kál/ták ezen munkát Miskoltzi mester Emberek. Aztalos Imre Asztalos István." (Az Asztalos családnév a 17. századtól igen gyakori a festőasztalosok között, megkülönböztetésül a lakóhelyük nevét szokták nevük mellett megemlíteni.) A 1 6., s részben még a 1 7. században is említik őket latinosan menzatornak, menszátornak, magyarosan Asztalgyártónak vagy Képírónak.