Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Műemléki templomok - Détshy Mihály

Détshy Mihály Műemléki templomok Az elmúlt korok építőművészetének, de bátran mondhatjuk, történetének is talán legbeszédesebb emlékei hazánkban a régi templomok. Vallanak falujuk, városuk múltjáról, felvirágzásairól, viszontagságairól, egyben a tágabb környezet, az ország, sőt Európa történelméről, szellemi és művészeti áramlatairól is. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye bővelkedik a régi századokból fennmaradt templomokban, pedig két tatárjárás, belháborúk, török rablóportyák, felkelések, szabadságharcok és leverésük pusztításait szenvedte el földje. A vidék építészete, egyházművészete mindig szorosan kapcsolódott a szomszédos vidékekéhez, az országéhoz. Területén nem alakultak ki sajátos stílusváltozatok. A nyugatról ható stílusok keretében a sokfelől hívott mesterek otthonról hozott, majd hazai tanítványaik által átvett változatos formakincse adta az egyes épületeknek egyéni vonásaikat. Legtöbbjük az idők folyamán kisebb nagyobb mértékben változtatta arculatát, toldásokkal növekedett, eltérő stílusú elemekből, részekből ötvöződött festői egységgé, és vált környezetének szinte elválaszthatatlan részévé. Soraikban egyaránt megtalálhatók monumentális hatású vagy éppen kicsinységükben megragadó, magas színvonalú művészetet képviselő vagy csaknem népművészetté honosodott formakinccsel gyönyörködtető alkotások. Az Árpád-kornak a megyében viszonylag szép számú emléke maradt, mintegy húsz román stílusú templom, némelyike csaknem teljesen eredeti, többsége utóbb megnövelt alakjában. Számuk egykor ennek sokszorosa volt. Ezt tanúsítják az 1 330as évek pápai tizedjegyzékeiben felsorolt, nagyobbrészt bizonyára a gótika elterjedése előtt épült egyházak. A maiaknál jóval több állt, ha romokban is, még a török kiűzése után. A XVIII. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben leírt nagyszámú „négyszögű kövekből épült régi templom" kétségtelenül román stílusú volt. Közülük sok enyészett el a rákövetkező évtizedekben. De már a középkor későbbi századaiban is a növekedő, mezővárosokká fejlődő települések szaporodó lakossága számára szűkké vált templomocskák jóval nagyobb gótikus egyházaknak adták át helyüket. A ránk maradt román stílusú templomok jobbára igen kicsinyek, többségük ké-