Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Várak és várkastélyok - Détshy Mihály

Az egykori külső vár észak-déli irányban hosszan elnyújtott, ötszögű területét a XVI. és XVII. században épült várfalak övezik, a szegleteken az 1 702-ben megrongált, különböző nagyságú, többszintes, kazamatás bástyákkal. A Bodrogpart felőli fal közepén nyílik a régi bejárat 1541 -ben elkészült gyalogos és lovas kapuja. Innen meredek utcácska vezet a város egykori főutcájának a templom és a vár közötti szakaszára, amely a XIX. században ültetett várkertbe torkollik. A várkastélyt, az egykori belső várat a múlt században betemetett, és nemrég újra feltárt árok választja el a parktól. A rombusz alaprajzú, sarkain kiugró bástyákkal erődített épület háromszintes homlokzataival magasodik az érkező előtt. Az eredeti alakját őrző alsó szint fölött az emeletek XIX. századi arculatukat mutatják. Csak a sarokbástyák őrizték meg lőréseikkel egykori védelmi jellegüket. Múlt századi sarokerkélyeik változott formákkal XVII. századi elődeik emlékét idézik. Csupán a Bodrog felőli sarkon hasasodik ki a régi Sub Rosa-erkély. A kerek erkélyszobácska, ahol a Wesselényi-összeesküvés titkos megbeszélései folytak, nevét a festett boltozatának zárókövét díszítő stilizált rózsáról kapta. Közel egykorú a külső árok fölötti déli homlokzaton kiülő Lorántffy-erkély, mellvédjén építtetője nevével, címerével és 1633 évszámmal. Az egykori, felvonóhidas kaput a nyugati homlokzaton a múlt században befalazták, boltozott kapualja azonban ma is látható. A mai bejárat ettől jobbra vezet a négyszögű udvarba, amelyet három oldalán a régi homlokzatok elé a múlt században épült boltíves tornácok vesznek körül. Csak a szemközti oldalon látható eredeti helyén egyetlen kései reneszánsz ikerablak és az 1820 körül átalakítva itt beépített, 1 540 évszámos hármas árkád. E szárny sarkánál indul a Lorántffy Zsuzsanna által építtetett oszlopos-árkádos lépcső és loggia, amely az udvar zugában magasodó torony emeletére vezet. A hatalmas, ötszintes Vörös-torony gazdagon díszített reneszánsz kapujához védőárok fölött híd vezet. Az 1530-as években Perényi Péter pompás rezidenciájává átépített régi torony a kései reneszánsz művészet legszebb emléke hazánkban. A homlokzatokon domborműves oromzatú ablakok, a boltozatos termekben változatos növényi és figurális motívumokkal, Perényi címerekkel díszített ajtókeretezések, kandallók és gyámkövek gyönyörködtetnek. A fényűző lakóhelyiségek szinte feledtetik a torony egykori hadászati szerepét, amit a legalsó és a harmadik szinten a 4 m vastag külső falakban húzódó védőfolyosók és az ezekből nyíló lőrések sorai érzékeltetnek. A negyedik szint csaknem egész területét az egykori „öreg palota" foglalja el. Falait a Perényiek idejében az itt látható faragványok mellett-sajnos csak csekély töredékben ránk maradt-festés is díszítette. Az akkor még famennyezetes termet a XVII. században boltozták be. A szomszédos három kisebb szoba közül a délinek ablakokkal áttört külső falai 1702-ben a tető lerombolásakor a boltozattal együtt leomlottak. Ez volt