Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

IFJÚSÁG- ÉS MÜTflíÁSMOZGALOM - Szarka Tíibor: Egy miskolci munkásfőispán

Ekkor már, ideje teljében, nagyon sokat foglalkozott a turizmussal. Régi partizán barátaival kijárt a Bükkbe, ahol egy kiszuperált Fakarusz busz volt a vikendházuk. Volt, mikor egy hetet is eltöltöttek ott hárman-négyen. Ezt a helyet találóan partizán-tanyának nevezték. Oszip István nagyon szeretett itt tartózkodni. Itt és ahol csak tehette általában gazdasági és politikai tárgyú szakkönyveket és folyóiratokat olvasott. Kedvenc találkozóhelyük volt még Oszip avasi pincéje is. Bár a volt főispánnak sohasem volt szőlője vagy bora, ezt a pincét mégis megtartotta. Nyugdíjazása után kiköltözött a városházáról a Dózsa György út 32. sz. alatti kétszobás lakásba. A hatvanas évek elejétől egészen haláláig a pártban dolgozott, de ez a munkája már nem is hasonlítható ahhoz az aktivitáshoz, amely 1947-ig jellemző volt rá. 1947-től (a személyi kultusz idején) több mint tíz évig visszavonultan élt, mert csalódott az akkori demokráciában és főleg a Rákosi vezette pártban, amelynek ő is tagja volt. 1969-ben a Hoffmann utcára költözött, ahol haláláig lakott. Ebben az időben sokszor meglátogatta két kisunokáját, akik őt a papagájáról találóan "Pepi nagyapó"-nak nevezték el. Visszavonultságában is hű maradt elveihez. Veterán barátaival minden idejét kirándulással töltötte. Természetjáró szendvedélyének eredménye a már legendás "partizántanya" a Bükkben. Hetvenhat éves korában 1973-ban halt meg. De eddig az ideig kitüntetések halmazát kapta érdemei elismeréséül. Talán csak a legszebbet és legmegbecsültebbet említeném meg: 1955. április 4-e alkalmából "A szocialista munka érdemérem" tulajdonosa lett. A munka érdemrend arany fokozatát két alkalommal kapta meg. {Egyik alkalommal (1964. december 20-án) a Magyar Nemzet ezt írja róla: "Michelangelo kemény vonalai, Derkovits harcoló parasztjai, Munkácsy komoly nézésű munkásai sűrűsödnek vonásaiban." Munkássága és egész életútja nemcsak a határon belül volt ismeretes, híre a Szovjetunióba is eljutott. Ez nem is maradt elismerés nélkül: 1970. június 27-én megkapta a "Vörös Csillag Érdemrendet".