Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Tokaji Zsolt: A Tiszalúci Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gazdaságtörténete

ne építeni - írja - Sajószentpéterig. így a termelési költség mázsánként 7-8 krajcárba kerülne, és a szállítás Diósgyőrbe 12 kr. lenne. A kincstárnak - írja a jelentés - Diósgyőrtől 6 mérföldre van egy bányája, mely igen nagy jelentőségű lehetne, ha egy vasutat építenének a közelébe. A Diósgyőr környékén megnyitott bányák közül 3 telepet lehetne itt megemlíteni: az Adriány, a Mátyás és a Hertha telepet. Ezek közül a legsilányabb minőségű a Mátyás telepi szén, amelynek 20 mázsa szene egyenértékű 1 öl fával; a legjobb pedig az Adriány telepi, melyből 14 q egyenértékű 1 öl fával. A 3 telep minden négyszögöle alatt 8 millió q szénre lehet számítani. Nagyobb termelés esetén a gyárba szállítással együtt a költségek 14 kr-nál nem lennének nagyobbak mázsánként. A Mátyás telep szene Miskolcon mázsánként 24 kr., ugyanitt szívesen veszik 30 kr-ért az adriányit. Van a diósgyőri vasgyár közelében föld a közönséges tégla és tűzálló anyag, tűzállótégla gyártásához. Közönséges téglából évi 400.000, tűzállóból pedig évi 1.000.000 darabot lehetne gyártani. Ebbe mindöszsze 100.000 Ft-ot kellene befektetni. A tiszolci olvasztóknál fel lehetne állítani még egy olvasztót. Mivel azonban ide az ércet Rozsnyóról kellene szállítani, ezért az új olvasztót Diósgyőrban lenne célszerűbb felállítani. A diósgyőri olvasztók évente 80.000 q nyersvasat képesek termelni. Fúvókajukat egy 60 lóerős gőzgép hajtja, melynek kazánjait az olvasztó gázai és a léghevítő fűtik. Ezt a nagyolvasztót 1770. augusztus 2-án állították munkába, de csak decembertől termelhetett folyamatosan. 1870. május 4-én a pénzügyminisztérium megszüntette a Diósgyőri Jószágigazgatóságot. Ennek főhatósága a Selmecbányái Bányaigazgatóság lett. 1873-ban br. Mednyánszky Dénes megválik az alsó-magyarországi bányakerületi főbányagrófi állásától, a király ezért az újjászervezett kir. bányaigazgatóság élére Pech Antalt nevezi ki, miniszteri tanácsosi ranggal. Nagy szüksége volt a diósgyőri vasgyárnak ekkor Pech Antal védelmére. Az ebben az évben beköszöntött gazdasági válság a vasúti síngyártást is csőddel fenyegette. Nem volt megrendelés. Ez volt a gyár sorsát veszélyeztető okok egyike. A másik ok a korszerűtlen berendezés volt. Ekkor ugyanis a gyár még csak keverőkemencékkel épült, pedig Európában már divatos volt a Bessemer és a Siemens-Martin kemence. 1875ben az a veszély fenyegette a diósgyőri vasgyárat, hogy a korány bérbeadja vagy eladja.