Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Tokaji Zsolt: A Tiszalúci Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gazdaságtörténete

küzdött. Az 1872-es nehézségek jelentkezésekor Pech Antalt rendelték ki a gyár vezetésére. Az 1873-as bécsi tőzsdeválság sújtotta a magyarországi nehézipart. A diósgyőri gyárnál a nehézséget az is tetézte, hogy a Bessemer és Martin acélgyártó berendezések helyett csak kavaró kemencék voltak beépítve. A gyártott termékek ekkor a vasúti anyagok voltak. 1875. körül szűnik a válság, ennek ellenére az volt az elhatározás, hogy a gyárat bérbe adják. 1878-ban áttértek az acélgyártásra. 1879-ben volt az első csapolás. 1880-ban a gyárat a Magyar Allamvasutak-Gépgyár Egyesület igazgatóságához csatolják, ekkor a neve Magyar Királyi Vases Acélgyár Diósgyőr. A termelés annyira felfokozódik, hogy 1884-1888 között túltermelési válsággal küzd a diósgyőri vasgyár, 1885-ben az ország második legnagyobb gyára, ekkor a termelése 195.788 q. Resica termelése 315.000 q. 1890-ben Diósgyőr termelése 493.500 q, Resica termelése pedig 476.202 q, Rimamurány termelése 496.307 q volt. Ezután Diósgyőr rohamosan fejlődik, termelése 1895-ben 736.000 q. Kerpely a vasipar gazdaságossá és versenyképessé tétel miatt Zólyombrézén új iparágakat honosított meg, pl. hengerelt csövek, kazánlemezek és épületgerendák gyártását. Fehérpatakról és Trebusáról eltelepítette a zománcedények és dilatációs cikkek gyártását. Róniczon az cntőművet fejlesztette ki. Rónicz és Diósgyőr mellett Resicán beindította a tégelyacélgyártást. A fehérpataki és trebusai olvasztóművet, valamint a sebeshelyi f inanítcművet megszüntette a vesztesége miatt, ellenben Tiszolcon felújította azt. Vajdahunyadon gyár épült, itt a faszénolvasztók 1884 és 1885-ben kezdték meg működésüket, a diósgyőri vasgyár érdeke miatt itt is még két olvasztó épült. A nagyolvasztó építésének ügyét Kerpely maga így beszéli el: "Baross.Gábor kereskedelemügyi miniszter az erdélyi vasutak és a petrozsényi szénbányakerület beutazása alkalmával Wekerle Sándor pénzügyiiúniszterrel Vaj dahunyadra is ellátogatott. Annak rendje szerint fogadtam őket. A gyár megtekintése közben Baross velem beszélgetve a többiektől elmaradt, s szóba hozta az. ő fönnhatósága alatt álló diósgyőri vasgyárnak folyton tartó nyersvashiányát; nem lehetne-e a drága külföldi nyersvas évról-évre fokozódó behozatalának valahogy elejét venni; nem leheten-e a vajdahunyadi olvasztók termelését valamiképpen fokozni? Ez volt a válaszom: Egy új nagyméretű kokszolvasztó felállításával a diósgyőri anyaghiánynak is egyszer s mindenkorra véget lehetne vetni, csakhogy Wekerle alig lesz hajlandó az építéshez szükséges pénzt megadni. Úgy segíthet-