Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Tokaji Zsolt: A Tiszalúci Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gazdaságtörténete

dott kötetek a nyakán maradtak. A fizetéséből kellett a kiadót, a nyomdát kielégíteni. Élete egyre nehezebb lett. A gazdasági válság alatt tőle is "megszabadult" a bánya. Munkanélküli lett. Szorult helyzetében levelet írt a Reggeli Hírlap szerkesztőségébe, hogy küldjenek neki egy kis pénzt a verseiért. Hosszú ideig nem kapott választ, míg egyszercsak az egyik számban megjelent Kóródy Béla Pro Andrea poéta című cikke, amelyben őérte emeli fel szavát. A neki küldött példány mellett egy levél, abban 20 pengő, s a szerkesztőség kérte: küldjön nekik több verset. "Ha van bennem valamelyes tehetség - írja cikkében Kóródy - civis polgártársak, akiket nem bírákul hívok fel, hanem megértő kortársakként szeretnék aposztrofálni, minden erővel lekötném figyelmeteket ennek az embernek roppant tehetségére. És szédítő nyomorára. Bevallom, fogalmam sincs arról, hogy miképpen lehetne a sajókazai kis viskó asztaláról elkergetni az állandó kenyértelenség gondját és milyen formában lehetne megközelíteni azt a keserű magányt, amellyel védekezik Csapó András az élet minden külső támadásával szemben. De tudom azt, hogy nem pusztulhat éhen az, még a gazdasági élet tomboló világhisztériájának viharában sem, aki ezeket a sorokat írja: Az esti nap aranycmlésében ölelkeznek, szeretkeznek az erdei fák. Itt könnyet hullat egy eltévedt felhő. Szellő csapja az út porát. Lelkem a végtelen magasba lendítem, De kezemmel a föld szívét markolom. Az élet rezzenését égő ceruzámmal az égre rajzolom..." Ezután többször jött még a postán húsz pengő. Egyre több lapban jelent meg verse, a Magyar Jövőben, a Népszavában, a Dunántúli Koszorúban. A Népszavától egy-egy verséért 8 pengőt kapott, feladónak azonban - nehogy abból Csapónak baja essék - Tóth Andrást írtak. Miskolcra is be-beutazott egy-egy ircxlalmi estre, amit a Koronán tartottak. Egy ilyen irodalmi esten olvasta fel verseit az akkor Miskolcon élő (később ismert drámaíró) Gyárfás Miklós. Aztán volt Miskolcon egy könyvvásár (talán a Miskolci Héten) , ahol egy .könyvsátor előtt Karinthy Frigyes dicsérte verseit. Azt mondata, hogy Csapó tehetségesebb népi író, mint Szabó Pál vagy Veres Péter. Ekkor Csapó már regényt is írt. Egyik regénye A bányász a saját életregénye, a másik a Vergődő emberek

. Novellákat is írt. Egy színda-