Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége levelezéseinek tükrében (Mann Viktorné)

táblát avattak Marjalaki Kiss Lajos Nagy-Avas Középsor, 648. sz. pincéje falán ezzel a felirattal : Itt volt utoljára gondtalan és boldog Móra Ferenc 1933. május 16-án Az alább közölt Móra-levél szintén a gondolkodásbeli azonosságot, a közös érdeklődést tükrözi. 8. levél:

14 Kedves Kollégám! Pár napja értem haza másfélhónapos külföldi csavargásból s felhalmozódott postám kazlaiból mindjárt kimentettem tanulmányát. Az első öröm volt, mivel itthon találkoztam. Ckos, bátor írás és olyan meggyőző álláspont, amihez a magam részéről fenntartás nélkül csatlakozom. Igaz, hogy ez nem sokat jelent, mere én se kritikus, se nyelvész, se semmiféle tudós nem vagyok. De úgy érzem, elég tisztán látó szemem és józan paraszteszem van tudós dolgokban is. Engem meg se kellett önnek győznie, mert a magyar paraszt genezisének problémáját én is így tapogattam ki. Körülbelül most múlt egy éve, hogy a közgazdasági egyetem meghívására két-három előadást tartottam az alföldi parasztról, s előadásom, amelynek vázlata meg is jelent a Magyar Hirlap-ban sajnos, sohasem érek rá megírni az előadásaimat - meglehetős feltűnést keltett, különösen azért, mert azt állítottam benne, hogy a magyar parasztban mindenféle nép vére megvan, "meIvík a kőkor óta ezen a tájon élt, de legkevesebb van benne az Árpád magyarjainak véréből". Valamelyik harapós turáni rám is röffent érte. Persze én nem vagyok ijedős ember s ezt az inkább megérzett, mint megindokolt egyéni véleményt megismételtem elutazásom előtt a "Népünk és nyelvünk" c. szegedi egyetemi folyóirat febr.-márciusi számában az ismeretlen ma gyar paraszt címmel. Talán Miskolcon is megtalálható a füzet s önt érdekelni fogja a cikkem, ha nem tudományos is. Amit én abban megsejtek, azt ön tudományos felkészültséggel bizonyítja. Ön úgy megmarkolja a szarmata problémát, amely mindeddig a legnagyobb misztikum