Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 10. A miskolci főutca topográfiája 1817-ig

aztán új, ma is meglévő emeletes házat építtetett 1755-ben a régebbi Kazay-ház helyére. Az új épületet a következő, 1756. esztendőben görög kereskedők árendálták ki. (Széchenyi utca 5.). Fenti bizonyíték alapján állithatjuk, hogy 1458-ban a mai Széchenyi utca 1—9. számú háztelikei Üj Miskolcon feküdtek. A Kecskeméthy-kúria benne van az 1690-es jegyzékben. Ez időtájt viszont a Széchenyi utca déli sorát, annak 2—12. számok közötti szakaszát O Miskolcnak hívták, amire tanú egy 1460-ra utaló oklevél. Eszerint a Herczeg-család háza O Miskolc piacán állott, s ez a ház azonos a mai Széchenyi utca 12. sz. épület telkével, amelyet a Bárczay-család, egy század múlva, rokoni osztozkodás folyamán kapott. A családi vagyon-megosztást megörökítő okmány szerint a kérdéses ház Miskolc óvárosának piacán feküdt.

6 A Bárczay-házra vonatkozó adatok sora az 1563., 1582., 1690., 1702., 1793. évekből pontosan megjelöli, hogy pontosan a mai Széchenyi utca 12. sz. házról van szó. Nyugat felőli házszomszédja a Hevesy-Dőry kúria volt. Ez utóbbi pedig 1572-ben kimondottan a Derék piac mellett feküdt, amely O Miskolc piactere volt. Ö és Új Miskolc nem alkotott két különálló, külön igazgatású községet, mert mindig csak egy magisztrátusa, egyetlen tanácsa volt. A Pecétől északra 1470 után települt Újváros szintén csak egy újabb kerülete lett az egyre nagyobbodó városnak, amelynek keretében a betelepedés utáni évszázad első felében még bizonyos adókedvezményeket élvezett. (L. Szendrei: Miskolc v. tört. III. 232—235. 1. 1563. év.) Miskolc városrészei 1500 körül I. O Miskolc a XIII. századtól, II. Üj Miskolc a XIV. századtól, III. Újváros a XV. század végétől. A főutca a XVI. században még nem ért tovább a Forgó-hídnál. de 1702-re levonult a Pece kanyarjáig, a mai Beloiannisz (régente Újváros) utca sarkáig. Ugyanakkor dél felől is kiépült a házsor a 62. számú ház telkéig, amely telekkel szemben őrölt a „Bük malom" nevű vízimalom. Ezen a soron az utca a XVIII. század végén levonult az Ady-hídig. vagyis a Pece torkolatáig, amint kitűnik ez az 1793-ban készült teleklajstrom részletes adataiból. (Lásd a vonatkozó 1793-as táblázatot!)Miskolc a középkorban kizárólagosan mezőgazdasági település képét mutatta. A főutcán = piacon paraszti jellegű jobbágy udvarok sorakoztak egymás mellett. A keskeny (12—14 méter széles) szalagtelkek bejáratánál paticsfalú házak épültek, véggel az utcára, bejáratot hagyva a szénás szekerek számára. Hátrább ólak, szérű és boglyák rakodó helye, majd az udvar végén kert vagy szilvás következett. A telek lábját a Szinva, illetőleg, ha nem volt távol, a Pece medre, vagy parti sávja képezte. A főutca városiasodása a XV. század végén indult meg. 1504-ben már több kőházat említenek itt. 1563-ban egy tucat kőházat írtak össze a nemesített udvarokon. Jóval későbben, 1690-ben az akkor Miskolcon található kuriális háztelkekből több 6. 1460. július 19-én Mátyás király Egerben kelt oklevelében a miskolci Herczeg Péter es testvérei házát, mely O Miskolc piacán állott, a diósgyőri királyi uradalomnak járó, minden adózás alól mentesiti. A kérdéses ház: »... domo eorum in theatro antiqui oppidi nostri Miskolcz existente, . . .<• Ugyanennek a háznak a tulajdonjogát rögzíti le az egri káptalan 1582: március 4-en kelt levele, mely szerint az egykori Herczeg Péter-iéle miskolci kúriát rokoni egyezkedés alapján Bárczay Szaniszló tartotta meg továbbra is. »... ac curiam n o b i 1 i t a r e m in oppido Miskolcz«. A Herczeg—Bárczay kúria azonos a mai Széchenyi utca 12. számú ház egykori telkevei. mely a Bárczay íamilia nevén szerepel a miskolci nemesi teleklaistromokban 1563-ban. 1690-ben. 1702-ben stb. 1563. május 19-én »Domus nobilium . . . 14-. Stanislai Bárczay-. 1690. -Curia Familiae Bárczay-. (1. Szendrei: Miskolc város története. Okmánytár. III. 233. 1. és Miskolc város levéltára. XXI. 124 sz. 1690.) 1702-ben. »13. kötél 1. Bárczay János úr-. (1. Marjalaki K. L.: A miskolci Kötél Könyv 1702-ből. A Miskolci K:rman Ottó Múzeum Közleményei. 1956. évi 2. füzet. 7. 1.)