Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

SZAKÁLL SÁNDOR-TAKÁCS JÓZSKP-WEISZBURG TAMÁS: A legyesbényei régi zsidó-temető melletti kőbánya ásványai

ságot ax ólom és esetleg az alig kimutatható ras okozza /II. 1-2.tábla/. 1 kontrasztok alakja szorosan egymásba nőtt roaboéderfelületek átaetszetével azonosítható, vagyis es a zónáseág as egykori szabad kristályfelszin*ken ritmusosan beépülő elemek okozta növekedési sónásság. A kőzettől távolodva a zónás taraletet homogén alunitsár váltja fal, amelyben szennyező elaa nam mutatható ki. Ezután már a fannőtt kristályok következnek. Itt újabb inhoaoganltárnokkal találkozunk. A kristályok mai felszínével párhuzamosam futó kontrasztok az előzőekhez hasonlóan növekedési zónásságként értelmezhetők /II.3. tábla/. A felvétalan a világosabb sávokba beépülő elesek az óloa ás a ráz. A fennőtt kristályokban megfigyelhető emellett egy másik, az alőzőekkel nem értelmezhető kontrasztrendszer is. Ahol kát kristály találkozik, vagy ahol egy kristályon belül a preparátum síkja különböző Indexű laphelyzeteket tár fal, a növekedési zónásság zavartalan folytatódása mellett az aluni t-mátrix "alapfeketedáse" megváltozik. Az eleaösszetételt magvizsgálva kitűnik, hogy az előbbi két alea, as ólom éa a réz, az eltérő kristálytani irányoknak magfelelő területeken eltérő koncentráoióban van jelan, ami a területek altérő "alapfeketedásét" eredményezi. A növekedéai zónásság kontrasztjainak folytonossága miatt e jelenség úgy magyarázható, hogy az azonos koncentrációjú környezetből az egyes kristályok eltérő orientációjú lapjain eltérő mennyiségű óloa és réz épült be a növekedés során. Est a jelenséget nevezik szaktorzónásságnak /II.4. tábla/. Transzmissziós elektronmikroszkóppal a zónásságot «nea sikerült kimutatni. Ennek oka, hogy az alkalmazott poritásos előkészítés miatt az egyes szemcsék vastagsága kis területen is jelentősen változott, és az így fellépő vastagsági kontraszt elfedte a kémiai változások okozta amplitudókontrasztot. A SAED felvételeken az alunitétól eltérő reflexiókat nem észleltünk. Valamennyi vizsgált alunitmintában a nátrium mennyisége kisebb volt az elektronmikroszonda kimutatási határánál, 0,1 %-nál. Ez összhangban van a diffrakciós vizsgálatok adataival. A minták derivatogramjai a normál alunit felvételeivel egyeznek, egyedül kb. 880 °C környékén jelentkezik néhány esetben eltérésként kis endoterm reakció /5.ábra/. Az üregkitöltó alunit : Az üregkitöltő alunit a bánya Ny-i oldalán, a talpon elhelyezkedő vasas-kvarcitos rétegben jelenik meg. Ennek feltártsága a sok beszórt törmelék miatt rossz, több folton azonos