Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

SZAKÁLL SÁNDOR-TAKÁCS JÓZSKP-WEISZBURG TAMÁS: A legyesbényei régi zsidó-temető melletti kőbánya ásványai

A ttMtf melletti Arabot a terület also részletes geológiai vizsgálata aorán HOPFER /1937/ mint "nagyon «aap hidrolcraroit folt"-ot emiitette, de részletesen aas vizsgálta. As azóta végzett felszíni és aekélyfúrásoa kutatások alapján ma a dombot egy egykori, linnikus környezetben lávő hidroteraa-feláraalási centrummal azonosítjuk. A hidrotermális folyamat termékeiből a kőbánya jelenleg limnokraroitot, kaolini tes áa moatmorillonitoa neaesagyagokat tár fel, amelyeket perspektivikus ásványi nyersa yagnak is tekintünk /MÁTYÁS 1977/. Az egyea képződmények hozzávetőleges elhelyezkedését a felszíni bányabeli felvétel alapján a 2.ábra matatja. Az általunk tárgyalt ásványok szelvényben helyzetére az ábrán számok utalnak. Az,ásványtani vizsgálatok: A műszeres vizsgálatok az ELTE Ásványtani Tanszékén és az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumiban készültek. Az alkalmazott műszerek és a mérések jellemzői a következők: SIEMENS D 500 rOntgenpordlffraktoaéter /Cu sugárzás, grafit monokromátor, 5-66° 2*> tartomány/, SIEMENS KRISTALLOPLEX 4 röntgen-spektrométer /Au sugárzás, 50 kV gyors.fesz., 24 mA fűtőáram, Li? analizátor, 10-82° 2© tartomány/, JEOL JEM 100Ü transzmissziós elektronmikroszkóp /100 kV gyors.fesz., aintaelőkéazítéa: poritás után alkoholos szuszpenzióból szén-lyukhártyára csöppentés/, JEOL JXA-5 elektronmikroszonda /25 kV •"8 gyors.fesz., 1-2*10 A mintaáram, műgyantába ágyazott polírozott felületű minták/, HOM Brdey-Paullk derivatográf /platina mintatartó, 1000 °C-ig fűtő kemence/. A következőkben az ásványfajtákat sorra véve ismertetjük vizsgálatuk eredményeit. Az alunit : A kőfejtő ásványai közül mind elterjedésre, mind megjelenésre nézve az alunit a legváltozatosabb. Két különböző helyzetben, két eltérő környezetben találjuk /2.ábra 1,2/, s ezek közül az egyik helyen több kifej lődési típusát is elkülönítjük. A repedéskitöltő alunit : Az alunit a bánya K-i falának felső részén, a felhagyott D-i bányaudvarban a felszínhez közel kb. 3o m hoszszon nyomozható. A tektonikusán töredezett ós kibillent helyzetű limnokvarcit repedéseit teljesen kitölti, vagy szimmetrikusan szegélyezi. Utóbbi esetben alunithoz mérten szokatlanul nagy fennőtt kristályokkal is találkozunk. Megjelenésük szerint több típust különíthetünk el. A sárgásfehér, 0,2-0,3 mm-es {lOÎl} romboéder és a bázis kombinációjából álló, bázis szerint vókonytáblás kristályok /"alunit I"/ a repe-