Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)
GYULAI PÉTER: Amphipoea lucens PRR. /Lep.: Noctuiade/, faunára új bagolylepkefaj Borsod megyéből és a magyarországi Amphipoea fajok
ovina, Foa pratensis , Hordeum murinum, Agropyron repens, Lollum persane, Bromus e rectus , 4. A. lncena Frr. Az eurázsiai faj Észak- ás Közép-Európában /Anglia, láaetország, Skandinávia/ Észtországban, az Óraiban, Szibiriában és az Amur-vidéken él /PETERSEN 1914, WARNECKE 193o, BERGMANN 1954, CLAYHILLS 1957, KOCH 1958/. Legnagyobb egyedszámot Európában valószínűleg Németország egyes részein /pl. Bajorországban/ éri el, ahol főleg lápvidékeken, fellápokban /"Hochmoor"/, valamint fenyéreken /"Heide"/ fordul elő. Nyilván az alaposabb vizsgálatok hiánya miatt, nem említik Európa olyan területeiről, ahol pedig biztosan előfordul. Különösen vonatkozik ez a Kárpát-medencére, pl. HRUBY 1964-es nagy összefoglaló munkájában egyetlen adatot sem közöl Szlovákiából és meg sea említi ezt a fajt. Az általam átvizsgált irodalomban egyetlen Kárpát-medencére vonatkozó adatot találtam: Sucha Hora, tőzeglópvidók /KRÁLICEK, 1977/. Ezért volt meglepő, hogy az Aggtelek-Tornai-Karszton, a Jósvafő feletti Tohonya völgyben 1973. VIII. 28-án általam fogott, a többi Amphipoea-fajtól alaposabb szemlőlődés után lényegesen különböző lepke, a szakirodalom és összehasonlító anyag beszerzése után, a genitalia vizsgálatok során A. lucens Frr. fajnak bizonyult. Az elmúlt két évben a területről még további példányok váltak ismertté : Jósvafő, Tohonya 1979. VIII. 19-21., 1 példány, leg. VARGA Z.f Szelcepuszta, 198o. VIII. 15-3o., 3 példány, leg. KITE Állattani Tanszaék által üzemeltetett fénycsapda, Jósvafő, Tohonya v. 1982. VIII. 11-12. leg. GYULAI P. Mindezek alapján bizonyosra vehető, hogy az A. lucens Frr. faj tenyészik az Aggtelek-Tornai Karszton. A Kárpát-medencében biztosra vehető még előfordulása Erdély néhány részén, de előkerülhet még a nyugati határszélről, esetleg a Zempléni-hegység északi részéről is. Az A. lucens egyetlen nemzedékes. Irodalmi adatok szerint július végétől szeptember közepéig repül. Németországban fő repülési ideje augusztus második fele, amivel a hazai fonológiai adatok is megegyeznek. Legjobb élőhelyei /fellápok, fényérek/ tipikus formájukban nincsenek meg az Aggtelek-Tornai Karszton. Lápos területek, láprétek, borókás-nyíres-Callunás, fényéresekhez rendkívül hasonló területek viszont vannak, főleg az alacsonyabb részeken. Tápnövényei fűfélék, az irodalom /BERGMANN, KOCH/ főleg a Molinia
