Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)
GYULAI PÉTER: A Bükk hegység macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata III
részéig/ és Elő-Ázsiában fordul elő /GRÜNBERG/. Hazánkban szórványos és ritka. A Dunántúlon /Sopronhorpács, Várgesztes, Sümeg, Dól-Dunántál-i ártéri erdők/, a főváros környékén, az Északi-Középhegységben, a Tornai Karszton, a Nyírség déli peremén /lükepércs/ és az Alföldön /Gerla/ él /KOVÁCS, UHERKOVICH, GYULAI/. A Bükkben is ritka, főleg a déli részek meleg, száraz tölgyeseiben található meg. A fennsíkról egyetlen, kétes időpontú adatunkmn. Az UV fényre rendkívül érzékeny. Hár alkonyatkor aktív és a fényen főleg csak ekkor jelenik meg, hasonlóan a rokon 0. melagona Bkh. fajhoz. A hazai populációk alfaji viszonyai még tisztázandóki az ország északi és keleti részén élő populációk szürkésebb tónusukkal, az elülső szárnyak tövének intenzív sárga színezetével eltérnek az ország nyugati részein található, barnásabb árnyalatú, a nomenklatúrái törzsalakot képviselő példányoktól. Egyetlen nemzedéke a Bükkben VII. első felében repül. T. : Que reusfa.i ok. 2o. Ochrostigma melagona Bkh.: R.. Av. 78. 7. 2o.-22. /f./, U. 64. 7. 9., H. 64. 7. 18. /J./, B. 48. 8. 2., 59. 7. 12-13. /B./, 49. 7. 1517 /Iss./, J. 71. 6. 2., Ht. 74. 7. 24.-31. /V./, J. 71. 7. 7. /Gy.-V./, Re 7o. 7. 2. /U.-V./, B. 71. 7. 4.-5. /Gy.-U.-V./, Re. 7o. 7. 2., 6. 8., 23., 71. 6. 15., 7. 8., P. 7o. 7. 11., 23., 71. 4. 22., J. 71. 7. 13., 72. 7. lo., 12., Ht. 7o. 8. 3., 5., Nyi. 7o. 7. 24., M. 76. 8. 12., 77. 8. 6., Gv. 77. 7. 19., 21., Lv. 78. 7. 2o., G. 77. 7. 23., Ks. 78. 7. 24., Kb. 78. 6. 3., Lh. 78. 7. 80., Lv. 79. 7. 13., 19., H. 78. 6. 7., 79. 5. 26., Pgy. 79. 8. 2. /Gy./, Av. 78. 7. 2o-22. /f./. Az európai faj Kelet-Franciaországban, Belgiumban és egész KözépEurópában előfordul /BERGMANN, GRÜNBERG, HRUBY, KOCH/. Szub atlanti-montan jellegű. Abafi-Aigner 19o7-ben még csak a Felvidékről említi, mint ritka fajt. Azóta az ország jelenlegi területén is sok helyen bebizonyosodott előfordulása. Pőleg a magasabb hegyvidékek /Bakony, Mátra, Bükk, Zempléni-hegység, Tornai Karszt/ bükkös zónájában elterjedt faj. Ismeretes még néhány dombvidékről is /Gyulaj, Bakóca, Szentpéterfölde, Pacsa, Tarcal /KOVÁCS, UHERKOVICH, GYULAI/, a Dél-Dunántúl ártéri erdőiből /UHERKOVICH/, és a Szatmár-Beregi sikról /leg. VARGA Z./. A nedvességkedvelő faj a Bükk nagy kiterjedésű Aconito-Pagetumaiban elterjedt és gyakori faj, a tölgyes zónában azonbanmir igen ritka. Egyetlen nemzedéke a magasabb hegyvidékeken VII.-ben, az alacsonyabb részeken VI. elejétől VIII. közepéig repül. A Dél-Dunántúlon