Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

GYULAI PÉTER: A Bükk hegység macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata III

14. Notodonta dromedár! us L. : E., Ml./R./, P., R. /f./, B. 7o. 7. 5. /U./, By. 54. 6. 29. /B./, G. 71. 8. 6., Csa. 71. 5. 14., 72. 7. 4., Re. 71. 8. 15., J. 71. 7. 12., 72. 7. lo., 12., Ho. 76. 8. 16., H. 76. 5. 29.-30., 8. 12., 77. 8. 6., Kb. 78. 6. 3.,, M. 79. 5. 26. /Gy./. T.: Betula, ALnus-, Salixfajok. 15. Notodonta zlczac L. : E., Ml. /R./, P., R., Me. /f./, B. 49. 5. 28., 7. 15-18. /B./, 49. 8. 24-27., 54. 6. 26.-3o. /B.-Iss./, Nv. 64. 5. 9., Mb. 64. 8. 11. /J./, B. 71. 7. 4-5. /Gy.-U.-V./, V. 63. 5. 13., 71. 5. 6., S. 68. 4. 26. /V./, Av. 65. 8. 9., 7o. 8. 18., 26., J. 7o. 7. 7., 12., 72. 7. lo., Csa. 71. 4. 3o., 72. 7. 4-, S. 73. T. 5.12., B. 74. 7. 12., Kf. 75. 3. 5. 8.1., N. 78. 9. 5., Kir. 78. 6. 2. /Gy./, Gö. 80. 8. l-lo., Hut. 81. 5. 13-14., 6. 2.-3., 5-6., 11-12., 8. 8. -I0., 11-12. /f./. T.: Salix, Populusfaj ok. 16. Notodonta pheobe Sieb. : Ml. /R./, E. 64. 5. 13. /J./, Szt. 60. 5. 28. /Sz./, V. 71. 5. 6. /U.-V/, 72. 5. 24.-28., S. 68. 4. 26. /V,/, Csa. 71. 4. 23., S. 71. 4. 3o., 5. 14., 7. 6., 73. 7. 9., 74. 7. 5.-11., Nyi. 7o. 7. 24., Re. 7o. 8. 5., 71. 7. 6., Szt. 75. 4. 3o. /Gy./. T.: Salix, Populus-faj ok. 17. Peridea anceps acerba Schawerda: E., Ml., /R./, P., R. /f./, U. 64. 5. 8-9. /J./, S. 68. 4. 26., 69. 5. ?, V. 71. 5. 6., 72. 4., 5. 24.-28., J. 69. 5. 20.-25. /V./, V. 72. 4. 12-13. /U.-V./, Av. 71. 5. ?, Csa. 71. 4. 23., 3o., 5. 14-, 72. 4. 4., 73. 4. 19., S. 74. 4. 26., Szt. 75. 4. 3o., Sző. 76. 4. 26., 78. 5. 1., V. 77. 5. 3., 79. 5. 18., Bny. 79. 5. 17. /Gy./, Av. 79. 5. 17.-2o. /f./. Nagy areával bíró faj, mely Európában és Kis-Azsiában terjedt el. Az Amur-vidéki populációk - újabb megállapítások szerint - már más fajt képviselnek. Európában csaknem mindenütt megtalálható; Északon /ameddig a tölgy terjed/ és Közép-Európában, délen pedig Spanyolországban, Korzika, Közép-Olaszország és a Szovjetunió déli területéig terjed /GRÜNBERG/. Észak- és Kelet-Franciaország képezi elterjedéseinek nyugati határát. A Szovjetunió erdős-sztyep övezetében erdei kártevő /DOVNAR-ZAP0L5ZKIJ, 1953 szerint/. Hazánkban mindenütt előfordul, ahol kiterjedtebb tölgyesek vannak, öreg erdőkben még az Alföldön is, de egyre ritkábban. A bükki populációk azonosak az ország nagy részén /Dunántúl, DunaTisza köze, Lszaki-Középhegység és előtere, Tornai Karszt/ és a Balkán nyugati részén élő, Hercegovinából leírt, ssp.acerba Schawerda-val