Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

GYULAI PÉTER: A Bükk hegység macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata III

24., S. 73. 7. 2. /Gy./, Av. 77. 7. 1.-4., 79. 5. 23.-28., 8. 7.-14., G8. /f./. T.: Pyrua malus

, Prunus padus

. Salix. Populusfa.1 ok. 8. Amorpha populi L. ; A Bükkben általánosan elterjedt, mindenütt gyakori faj. 2-3 nemzedéke van évente, V. 6.-X. 23. között gyűjtöttük. T.: Populua-. Salix-fajok

. Acer campestre

, Praxi nus excelsior

. 9. Haemorrhagia fuciformis L. /= bombyliformis, m lonicerae/: Be., Pr., Ho., Bv. /R./, B. 49. 5. 26.-28. /Iss./, E. 64. 5. 17. /J./, Ku. 54. 6. 8. /G./, S. 69. 5., J. 69. 5. 20.-25., N.-J. 68. 7. 2.-3. /V./, Av. 60. 8., 66. 5. 5., 68. 7. lo., L. 68. 6. 9., Lu. 7o. 6. 13., 75. 5. 18., 76. 5. 29., N. 77. 6. 19., Ba.-N. 76. 6. /Gy./ Holarktikus faj /BERGMANN 1952-55./ amely egész Európában elterjedt /kivéve: Dél-Európa meleg, száraz területeit/, de rendkívül lokálisan fordul elő. Észak-Európában /a következőkben említett, közelrokon H. tityus L. fajjal együtt/ még Finnországban is elterjedt. /KAISILA, CIAYHILLS/. Pontos elterjedését /hazai viszonylatban is/ igen nehéz meghatározni, ui. igen kevés, pontosan határozott adat áll rendelkezésünkre. Ennek oka egyrészt az, hogy az állat fényre nem repül, gyűjtése, de még észlelése is rendkívül nehéz /nappal repül, de gyorsan, röptében egy nagy földimóh-féléhez hasonlít/. Másrészt, a számtalan közös szinonim név használata miatt, rendkívül sok közölt adatról nehéz eldönteni, hogy azok erre a fajra, vagy a közelrokon és rendkívül hasonló habitusú H. tityus L. fajra vonatkoznak. így nem lehet eldönteni, hogy a Dél-Dunántúlon melyik faj /vagy esetleg mind a kettő?/ fordul elő, ui. az idevonatkozó irodalom egyszer "

fuclformist", /UHERKOVTCH 1976/ egyszer "

tityust" /UHERKOVICS 1971/ említ. /Egyetlen biztos tityus adat : SzalafŐ-Pityerszer, leg. Varga Z./. A pontos adatokat figyelembe véve, a fuciformis L. faj nálunk főleg a magasabb hegyvidékek nedvesebb részein él, míg a tityus L. faj főleg a Dunántúli-Középhegysóg meleg, száraz dolomit-területein elterjedt, de homoki növénytársulásokban is él. Ez nyilván összefügg a két faj tápnövényeinek ökológiai igényeivel és előfordulásával is. Egyes területeken a két faj mintegy vikariál egymással. A fuciformis L. a Bükkben főleg a fennsíkon és az ide vezető völgyekben él, ahol elterjedt, de nem gyakori. A Bükk alacsonyabb részeiről /pl. Eger/ származó néhány adat hitelességéről nem volt alkalmam meggyőződni, lehetséges, hogy a másik fajra vonatkoznak. A Bükk központi részén egyetlen nemzedéke van /V-VII. elejéig/.