Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

DÓDONY ISTVÁN-TAKÁCS JÓZSEP: A vörösvágási nemesopál színjátéka

•n értelmezhető a másodlagos szerkezet említett sajátságai alapján. A morfológiai «Isaak egymástól eltérő mérete és alakja* az optikai réos "reália szerkezete" a diffrakciós pontok kiterjedésének a növekedését okozza. A nagy térszögön belül felrillanó diffúz színek intenzitása Így kicsi, megjelenésük "bársonyos". A rácsállandók következtében a színjátékban minden szín, a vörös is előfordul. Az alacsony szimmetria sokféle irányban többféle szín megjelenését eredményezi. Mivel az ausztrál és a telkibanyai nemesopál másodlagos szerkezete eltár a vörösvágásitői, ezen az alapon magyarázhatók a színjátékukban mutatkozó különbségek. A gömbölyű, egyforma morfológiai eleaek koherensebben szórják a fényt, így az optikai diffrakció tökéletesebb, s ezért a színek kis tórszögön belül nagy intenzitással villannak fel. A kisebb rácsállandók /jelen esetben a morfológiai elemek mérete/ miatt csak a kék és a zöld szín jelentkezik. A magas szimmetriájú elrendeződés következtében kevesebb irányban kevesebb színt tapasztalunk. A fentiek alapján a vörösvágási nemesopál elkülöníthető nemcsak az ausztrál és a telkibányai, hanem a többi lelőhely anyagától is. Az univerzál-asztallal kimérhető fényfoltok diffrakciós kiértékelése erre a célra roncsolásment

es eljárást tesz lehetővé. A nemesopálban lévő optikai rács kialakulásáról eltérők a vélemények /BAIER 1966, DARRAGH et al. I966/. A vörösvágási nemesopál maratással vékonyított lemezeinek eltérő oldhatósága az anyag összetételének, ill. sűrűségének inhomogenitását igazolja. Az összetétel térben periodikus változása ugyanakkor törésmutató változást is jelent. Véleményünk szerint a fény szóródását a folytonos anyagban az eltérő törésmutatójú részek hozzák létre. Megfigyeléseink és azok értelmezése a vörösvágási nemesopál esetében BEHRENS /1871/ feltételezéseit igazolják. Vizsgálataink arra utalnak, hogy a nemesopál azokhoz az ásványokhoz /labradorit, adulár/ tartozik, amelyekben a fényhullámhossz nagyságrendjébe eső periodikus inhomogenitások miatt fellépő optikai diffrakció sajátos színjátékot eredményez. Sokkal jelentősebb azonban az ásványok optikai rácsán létrejövő diffrakciónak a figyelembevétele az általánosan használt fénymikroszkópos vizsgálatban. A legfontosabb kőzetalkotó ásványok, mint a pirozének, amfibőlok, földpátok és a karbonátok is gyakran tártai-