Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Király Zoltán festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza

a megközelítően azonos szint kialakítása. A cso­port keretek közötti oktatás igy lehet eredmé­nyes. A gyakorlatból tudjuk, hogy az első évesek első, de néha még a második féléve is azzal telik el, hogy feladatok sorozatán keresztül eljussanak - tanári irányítással - a vizuális látvány értel­mes megközelítésének módjáig. Önálló véleményal­kotásra késztetjük, hogy alkotó gondolkodásuk oly mértékben alakuljon, miszerint biztos alapokkal rendelkezzenek, amire a későbbiekben bátran lehet épiteni. Gondolom mások is megtették már, hogy a képzési időt nemcsak tanévekben, félévekben mér­ték, hanem összeszámlálták a rajzolás-festésre rendelkezésre álló órákat. Az órák száma: 554» Be ha hozzá számitjuk a többi rajzi tárgyak óráinak számát is, akkor is csak 890 órával rendelkezünk. A szűkös képzési időt némileg szaporítani le­het azzal, hogy órán kivüli, de kötelező jellegű, problémakereső és megoldó feladatokkal birjuk rá hallgatóinkat a permanens tanulásra, "alkotó mun­kára". Tesszük ezt annál is inkább, mert magunké­nak érezzük a modern kísérleti tanítások elvét, mely szerint módot kell adni a hallgatóknak arra, hogy maguk fedezzék fel a környező valóságot, an­nak minden törvényszerűségével együtt. Önálló gondolkodásra nevelni is csak ugy érdemes, ha az kellően megalapozott. Nem vezet semmi jóra az, ha az "önálló gondolkodás" üres spekulációvá, gondo­lati légvárak -sehova sem vezető- épitgetésévé válik. - 9h -

Next

/
Oldalképek
Tartalom